¨Sosem elég az első találkozás¨ – Horák Renáta negyedik gyerekdarabja a Szaffi

A Szegedi Nemzeti Színház idén a Szaffi című meseoperettel is kedveskedik a fiatalabb korosztálynak. Toronykőy Attila rendezésében A cigánybárót és az eredeti rajzfilmet ötvözik. Szaffit a szombati premieren Horák Renáta alakítja.

Ha Szaffi, akkor hosszú, fekete haj. Horák Renáta lobonca világosbarna, de a darab kedvéért váltott. – Nagy szívfájdalom, de rászántam magam. Szaffit nem lehet világos hajjal játszani. A gyerekek rögtön tiltakoznának. A paróka gondolatát pedig már kezdetben elvetettük, mivel a saját hajam hosszú és dús, ezért nehéz paróka alá gyömöszölni, nem is mutatna túl jól, rögtön lebuknánk.

Ez a negyedik gyerekdarab, amelyben Renáta játszik. Eddig is csinos, kedves karaktereket alakított. Sokszor hallotta, hogy a gyerekek összesúgtak a háta mögött, rácsodálkoztak mesebeli karakterére, vagy éppen figyelmeztették a közelgő veszélyre. Elmondása szerint nagyon bensőséges, interaktív hangulat alakul ki minden egyes előadáson. A gyermek mindig a jónak az oldalára áll, az igazságnak szurkol. Azonban ugyanezek a gyermekek borzasztóan kritikusak is, nem néznek el suta, ügyetlen színpadi megoldásokat, kompromisszumokat, amit, esetenként, egy felnőtt megtenne.

– A rajzfilmet vettük alapul a prózai részeknél, a melódiák pedig Strauss A cigánybáró című operettjéből valók. Ezt a kettőt ügyesen összemontírozta a rendező. A rajzfilmben Szaffi kedves, kislányos karakter, Strauss „cigánylánya” viszont egy erőteljesebb vérmérsékletet kíván. Szaffi dallamvezetése sem lágy frázisokban mutatkozik meg, ehelyett tele van éles, kihegyezett ritmusképletekkel. Nehéz feladat a két különböző karakterű Szaffit összefogni, eggyé gyúrni.

A művésznő egyébként inkább a rajzfilmes vonalat követi. Gyerekként rongyosra nézte a történetet a Lúdas Matyival, Vukkal együtt. Saját gyermekei is nagyon szeretik a Dargay-rajzfilmeket. – Mindig megnézik az előadásaim, de olykor a próbákra is behozom őket, teljesen otthonosan érzik magukat ebben a világban. Egyébként úgy vettem észre, hogy a gyereknézők igénylik, hogy többször lássanak egy darabot. Akkor áll igazán össze nekik a cselekmény, a mondanivaló. Már várják a poénokat, előre nevetnek, de arra is felkészülnek, mikor kell majd megijedni. Sosem elég az első találkozás. Hiszen akkor eleve lenyűgözi őket maga az épület, az újdonság varázsa.

Renáta azt is elárulta, hogy az operatagozattal két éve szeretnék előadni ezt a mesét.

– Strauss zenéje által a gyerekek fülébe, lelkébe komolyzenét is csöpögtetünk egy negyvenfős szimfonikus zenekarral. Az énekes részeket pedig mikroport rásegítése nélkül adjuk elő.

Egy mesélő, Menyus – Bánvölgyi Tamás – vezeti a cselekményt. Ő egyébként a darab kedvéért bábozni is megtanult, Rózsa Teodora szakmai segítségével. Elvégre nincs Szaffi macska nélkül. – Nekünk is meg kellett tanulni bánni a macskabábbal. Nagyobb, mint egy igazi cica, hogy minden gyerek jól láthassa. Fontos instrukció volt, hogy úgy fogjuk meg, mintha élne. Mintha valódi háziállat vagy gyerek lenne. Így a macska is igazi személyiséggé alakult a próbákon.

Horák Renáta szerint sokszor az a nehézsége a gyerekdaraboknak, hogy úgy kell színpadra állítani, hogy akár ovisok is nézhetik, de akár hatodikosok is. Sőt, az évek tapasztalatai azt mutatják, hogy ezek a mesék családi darabokká növik ki magukat, ezért sok korosztálynak meg kell felelni. – Nem lehet mindent úgy megoldani, mint a rajzfilmben, egészen más a film- és a színháztechnika. Néha teljes képeket kiragadtunk a meséből, ezzel is kielégítve azokat, akik a rajzfilm megszállottjai, de a művészi szabadságnak is teret engedtünk.

A darabot Toronykőy Attila állította színpadra, két szereposztásban játsszák, a másik Szaffi Máthé Beáta lesz.

Forrás: Délmagyarország