,,Nem szeretem, ha valaki belerondít a munkába” – A Kuksit játszó Hrabovszky Bercel imád kiabálni és színházba járni

A második világháború alatt egy csapat gyerek csak otthonra vágyik, hiszen ,,egy pince is jó, ha kinn marad a hó”. Egyikük azonban nem éri meg, hogy otthonra találjon. Ő Kuksi, akit Szegeden – Vajda Vincével felváltva – Hrabovszky Bercel játszik.

Hrabovszky Bercel már otthonosan mozog a Szegedi Nemzeti Színházban. Tudja, mi hol van, melyik ajtó hogyan nyílik. – Imádok ide járni, mindenki nagyon kedves – mondja lelkesen. Természetesen inkább itt van, mint iskolában. Nem ez az első szereplése, játszott már a színház Parázsfuvolácskájában és a Carmenben is. Sőt még a szabadtérin is, a Toscában tavaly négyezer ember előtt szólót énekelt.

– Nem szoktam lámpalázas lenni, esküszöm – mondja komolyan. – Nagyon jól érzem magam, persze folyamatosan mozognom kell, ami elég fárasztó.

Klarinéton játszik, régebben pedig gitározott. Nagyszülei is zenészek, a szimfonikus zenekarral sokszor hozzájárultak egy-egy előadás sikeréhez. Bercel otthon betanulta előre Kuksi dalát, úgy érkezett ősszel a meghallgatásra.

– A rendező arra kért, hogy egy négyzet oldalai mentén mindig másként közlekedjek. Futva, sétálva, kúszva vagy úgy, mintha bujkálnék. Annyira végül is nem volt nehéz. Még kiabálni is kellett, amit nagyon szeretek. Utána, még a rendes próbák előtt betanultuk a dalokat.

Bercel megkedvelte a koreográfust, Bodor Johannát és a rendezőt, Szőcs Arturt is.

– Nagyon szigorú, de nem bánom, mert előfordul, hogy rendetlenkedik valaki. Nagyon nem szeretem, ha valaki belerondít a munkába. Jó, hogy rendet tart a próbákon, de sűrűn viccelődik is. Összetart minket.

A rendező még 2011-ben Hosszú szerepét játszotta a szabadtérin. Erről nem mesélt ugyan a gyerekeknek, de Bercel rákeresett a neten, mert érdekelte. Az egész darabot megszerette, azokat a részeket a legjobban, amikor mindenki a színpadon van, és közösen énekelnek.

– Hosszú és Éva dala a kedvencem – mondja szerényen. – Persze Pötyi dalát is szeretem, a prózai rész is nagyon szép, csak az nehezebb nekem. Oda kell figyelni, ki után jön a szövegem.

Arra a kérdésre, hogy mi szeretne lenni, nem vágja rá automatikusan: színész. Még csak hobbi számára, de gondolkodik rajta. Mosolyogva hozzáteszi: a darabban is énekelnek arról, kiből mi lesz. Ő ott azt feleli, mozdonyvezető vagy karmester. – Erre Simon Péter – Pálfi Zoltán, Rácz Tibor – mindig viccesen azt mondja, hogy a kettő rokonszakma.

A ruhája is nagyon tetszik neki, a haját viszont nem kell levágnia, mint talán a többieknek. – Nem árvaházi gyerek vagyok, hanem az anyukám rejt el. Így megmaradhat a hajam.

A gyerekszínészekkel és a nagyokkal is megtalálta a közös hangot. – Medveczky Balázs, Ágoston Kati és Csorba Kata is nagyon jó fej. Szeretném majd megnézni a Szentivánéji álmot, amelyben játszanak, mert sok jót hallottam róla. Ők is azt mondták, hogy nézzem meg, mert izgalmas. A többi darabra is szívesen beülnék, csak nincs időm. Viszont a Szaffit és a Figaro házasságát már láttam.

Két próbájuk van naponta, ami nehéz egy gyereknek tanulás mellett. Bercel idén iskolát is váltott. – Az előző helyen nehezebb volt összeegyeztetni a színházi munkát a tanulással, mert sokat hiányoztam a próbák miatt. Most a Waldorfba járok, itt megértik, hogy itt van nekem a színház. Év végén persze kicsit nehéz a kettő együtt. Sokat kell tanulni, de nem bánom.

Forrás: Délmagyarország