Csakis csúszdán lehet megérkezni a bolondokházába – Dupla ősbemutatót rendez Toronykőy Attila a kisszínházban

Két egyfelvonásos, Molnár László Szép Ernő-darabjára komponált Májusa és Donizetti vígoperája, a Bolondokháza debütál ma este a kisszínházban. A melodrámát és az operabohózatot is Toronykőy Attila rendezi, s mindkettőt magyarul éneklik a művészek. Érdekes kontrasztot ad a két mű.

Mit keres egy hatalmas csúszda és egy felfújható úszómatracként funkcionáló unikornis a kisszínház deszkáin? Játszóházi kellékek a bolondoknak, akik olykor szivacslabdákkal is megdobálják egymást, de úszószivacsokkal is kardoznak.

– Donizettit akár a Holdon is el lehet játszani. Nem számít, hol és milyen korban, hiszen a helyzetkomikumokon és a viszonyokon van a hangsúly. Mi mégis ugyanabba a korba helyeztük, mint eredetileg – magyarázza Toronykőy Attila. – A jelmezek – amelyeket Varsányi Anna tervezett – korhűk, viszont a bolondokháza igazgatója kitalált egy új helyszínt a betegeinek. Nem nyomja vízbe a fejüket, nem drasztikus módszerekkel gyógyít, hanem berendez egy játszóházat a színpadon, amelyről úgy véli: saját találmánya.

A vígoperákban a karakter a fontos, a megcsalt nő vagy az ezredes, aki mindig hadar. Az erős karakterek jól elkülönülnek, így van lehetőség különböző lelkiállapotoknak összecsapni a színpadon. Így vannak viták, félreértések.

– A Bolondokháza tipikus vígopera, amelynek bonyolult a története, nem is biztos, hogy megérti az ember elsőre. De nem is ez számít, hanem Donizetti könnyű zenéje, amelyre vicces helyzetek alakulnak ki. A végén kibékül mindenki, őrületes finálét ígér. Nem a mondanivaló a lényeg, hanem a helyzetkomikumok és a zene – mondta a rendező, aki szerint nem kellenek előképek egy darab megalkotásához, elvégre a festő is maga dolgozik, egyedül.

A darab színvilága persze kicsit letisztultabb, nem annyira harsány, mint a mai környezet. – Felmegy a függöny, és máris látunk egy vicces helyzetet. Akad egy ajtó is, amely kifelé nyílik, mégse vezet sehová. A díszletben is benne van a humor szikrája.

A bel canto igen termékeny mesterének egyfelvonásosát mellesleg nem sorolhatjuk a sokat játszott művek közé. Itthon ez a darab színházi ősbemutatója, eddig csak az Operaház Szfinx-teraszán játszották egyszer, 2015-ben.
A Május című darabhoz választottak annak idején egy ellenpontot, amikor a programot állították össze. Keresgélt az igazgatóság, és a Farsangi kalamajkát is Csákovics Lajos fordította 2014-ben, amelyet szintén Toronykőy Attila rendezett. Ő ajánlotta másik fordítását, a Bolondokházát. – A cél az volt, hogy párhuzamba álljon a Májussal. Az is ősbemutató, Molnár László karnagy úr komponálta. Remek a kontraszt a két darab között. Az ugyanis egy magas tragédia, a másik egy könnyű, korabeli produkció.

Molnár László melodrámájának teljesen más indítása van, mint a Szép Ernő-darabnak. Itt egy halálsikollyal kezdődik minden, a zene a világháborúra utal, míg eredetileg egy olyan világot vázoltak fel, ahol egy májusi estén kedvesen burjánzik a természet.

– Sokkal keményebbre, vonalasabbra kellett rendezni ezt a darabot. A díszlet ugyan hasonló, mint a Bolondokházánál. Semlegesre készítettük, hogy ne kelljen sokat variálni. Noha itt nem rügyező fák állnak, hanem tompa szürkeség.

A május ez esetben nem az évszak, hanem a kislány, Gyüdi Eszter. Az ő fiatalsága a május. Ő hoz megnyugvást a novemberlelkű öngyilkosnak.

Forrás: Délmagyarország