Mindig nagy öröm az elismerés, de a közönség szeretete mindent visz

Kölcsey-éremmel tüntették ki a Szegedi Nemzeti Színház népszerű művészét, Gömöri Krisztiánt. A sokoldalú színész olyan régóta él Szegeden, hogy mindenki úgy gondolja, itt is született. Pedig nem.

– Februárban lesz huszonkét éve, hogy szegedi lettem. Egy Miskolc melletti kistelepülésről, Ongáról származom. A szegediek viszont mára befogadtak, és egy csomó díjjal is elhalmoztak – mondja a Kölcsey-éremmel kitüntetett Gömöri Krisztián. – Eddig a közönségtől ötször kaptam meg a Dömötör-díjat, a kollégáktól a Makó Lajos-díjat, a hallgatóktól pedig a Szegedi Tudományegyetem Közönségdíját. És most az önkormányzattól a Kölcsey-érmet. Nem is tagadom, mindig nagyon jólesik az elismerés. Most külön öröm, hogy a színház vezetése értékeli a munkámat, és engem javasolt erre a díjra. De legalább ennyire fontos a közönség szeretete is, hogy megállítanak az utcán, hogy szóba elegyednek velem a piacon vagy az ábécében.

– Nyolcéves koromban döntöttem el, hogy színész leszek. Később nagy lökést adott, hogy megnyertem az országos Arany János balladamondó versenyt és még a közönségdíjat is. A versenyen azt mondta Bánffy György, az azóta elhunyt Kossuth-díjas színművész, hogy „maga százszívű”. Ez azóta is fülembe cseng, viszem magammal mindenhová – meséli első elismeréséről.

Édesanyja kérését és saját szándékát vegyítve műszaki középiskolába iratkozott. Közben színjátszó csoportokba, táncházakba járt, énekelni tanult. Érettségi után kilencszer jelentkezett a színművészetire, sikertelenül. Az utána következő éveknek mai is hasznát veszi a színpadon. Volt minden: kocsmáros, villanyszerelő, kőműves segédmunkás, rakodó és egy rövid ideig még pásztor is. Figyelte az embereket, a viselkedésüket. Közben Szegeden segédszínészből népszerű művész lett, sorra találták meg az érdekesebbnél érdekesebb feladatok. Azt mondja, soha nem volt szerepálma, mindig azt játszotta el, amit ráosztottak, de szerencsés volt. Játszott drámát, komédiát, operettet, musicalt, sőt egy gyermekeknek készült táncjátékban is kipróbálhatta magát.

– A legelső főszerepem emlékezetes: A dzsungel könyvének Mauglija, ami miatt három hét alatt tíz kilót kellett fogynom. Maradandó a Szavadon foglak Larryje is, ahol egy vak férfit játszottam. A premier előtt hetekig bejártam a vakok intézetébe felkészülni a szerepre. És fontos állomás volt a Szomorú vasárnap is, ahol Seres Rezsőt alakítottam, de kicsit mérföldkő a mostani szerepem is, a Tóték őrnagya. Szeretem a lélekközeli szerepeket, darabokat – árulja el az eddigi szerepeiről. A közeljövőről hozzáteszi, már próbálják a Függöny fel! című komédiát, február 8-án lesz a bemutató. Ebben egy Frederich nevű színészt alakít.

A Himnusz születése a magyar kultúra napja. Gömöri Krisztián is szavalta pár éve Kölcsey költeményét a Dóm téren. Megjegyzi, nem kis félelemmel mondta el. Számára ma is azt üzeni, legyünk büszkék arra, hogy magyarok vagyunk. És azt, hogy csak együtt, közösen érdemes megélni a magyarságunkat.

Forrás: szeged.hu