Világszép nádszálkisasszony: mese küzdelemről és megbocsátásról – ámulatba ejtette a gyerekeket

Letisztult, de ügyesen variált díszletben, sikerrel mutatták be pénteken Szegeden Litvai Nelli Benedek Elek-meseátiratát, a Világszép nádszálkisasszonyt Baksa Imre rendezésében.

A Szegedi Nemzeti Színház remek hagyományaihoz híven idén is színpadra állított egy zenés mesejátékot, ezúttal a Világszép nádszálkisasszonyt. Príma választás: kalandos, varázslatos, magában hordoz számtalan tanulságot, viccesen csomagolva. Ahogy az lenni szokott, az ember egy dologért küzd tűzön, vízen át, a szerelemért. Itt sincs ez másképp, a rögös úton számtalan irigylésre méltó tulajdonság mutatkozik meg a gyerekeknek, mint az önfeláldozás vagy a bizalom és a hit fontossága. És hogy ne legyen „unalmas”, élő népzenei ihletésű dallamokat varázsolt Fábri Géza és csapata. A hatásos hangi effektusokért öt zenész felelt a kis zenekari árokból, a Mocsárpribék úszómedencéje mellől.

A díszlet ugyan letisztult volt, de hatásos. A vetített alvó sárkánytól még azoknak a gyerekeknek is kikerekedett a szemük, akik addig az előttük lévő szék támláját rugdosták. A jelmezek praktikusak, jól variálhatóak, fókuszálva külön a tánckar ruháira – a táncosoknak villámsebességgel kellett különféle állatok bőrébe bújni. Persze a szereplők jelmezei sem adnak okot panaszra. Olykor a kevesebb több elve érvényesül, máskor pedig csak úgy ragyogott minden Csorba Kata parókáitól.

Ferencz Nándor negyedik gyerekdarabján van túl a pénteki premierrel együtt. A hamvas arcú, göndör fürtös kis királyfi szépen ívelt történetet hoz létre hű társával, Poroszlay Kristóffal, akinek mimikája és mozgása ámulatba ejtette az apró közönséget. Ő – és Vicei Zsolt – több szerepet is alakít, mind parádésan. Poroszlay királyfi is, majd fakó lovacska a táltossá válása előtt. Vicei király, aki kezdetben hasonló problémával küzd, mint a gyerekek nap mint nap: el kell mennie lefeküdni. Később persze Tudós, magánytól gonosszá vált Mocsárpribék, fő farkas és olasz úr is. Imádták a gyerekek, noha tudták, ő játszik több jelmez alatt is.

A kis királyfi és a csődör paripa közös dala teljesen lenyűgözte a kicsiket, sokan velük együtt dúdoltak. Még akkor is, amikor vágtattak haza, csak már villamossal, az előadás után. Ez a páros 70 perc alatt úgy összekovácsolódott, hogy jobb barátot se kívánhatna magának egy gyerek sem, mint a királyfi a paripát. Persze a többi szereplőnek is jutott megannyi ígéretes pillanat, főként Csorba Katának. Gonosz Lukréciának nem igazán lehet mondani, inkább hiúnak. Macskabőrben legalább annyira jól alakít, mint Hajnalként vagy beképzelt szépségként. A végén persze Világszépe megbocsát neki minden hibájáért, hiszen mégiscsak testvérek. Vas Judit Giginek nem sok jelenet jutott, noha érte folyt a nehéz küzdelem. Mégis ő testesíti meg a jóságot a darabban.

Nem szabad megfeledkezni a hű dajkáról, Molnár Erikáról sem, aki öregasszonyként és második farkasként is a színen van. Szerepei aprók, mégis barátságosak, annak ellenére, hogy nem sok lehetőséget kínálnak sziporkázni.
Minden jó, ha a vége jó, a hazug embert pedig hamarabb utolérik, ha sánta. A darab inkább a kisebbeknek kacagtató, de az idősebb iskolások is el-elámultak, nem lankadt a figyelmük teljesen. A darabválasztás kiváló, a gyerekek szájbarágás nélkül találkoznak fontos gondolatokkal a színházban, hazai mesén keresztül.

Forrás: Délmagyarország