Isten figyel, anyád segít: Orosz stresszhelyzet másfél órában – A gyilkos mindenkit megnevettet

Alexandr Molcsanov road movie-ja nemcsak vicces, de el is gondolkodtat. Valóban bűn, ha csak fejben teszünk meg valamit? Isten csak egy pszichés képződmény? Tényleg ennyire sokáig tart rájönnünk, hogy meg akarunk csókolni valakit?
Van egy csodabusz a szegedi kisszínházban. Egy régi, szovjet vastömeg, Horgas Péter tervezte. Ha kell, jármű, ha kell falusi lakás vagy szerelmek helyszíne. Nyílik-csukódik, tele orosz graffitikkel, körülötte pedig lezajlik egy kamaszdráma, egy szerelem. Persze a kifeszített, ortodox freskókkal és ikonokkal teli vászon is zseniális, amelyre később a főhős történetének elképzelt fejezetcímei vetülnek ki.

A fedélzeten minden megtörténhet. Például az, hogy Andrej (Medveczky Balázs), az ifjú egyetemista – akit nagy bánatára mindenki csak Djusázik – bevállalja a bérgyilkos szerepét. Szjékáról (Bánvölgyi Tamás) pedig kiderül, hogy egy simlis alak, de a kártyához ért. Nem csal, csak hallja a zenét, amiből tudja: nyerő lapjai vannak. Azt persze nem tudja, hogyan tegye boldoggá barátnőjét, Akszánát (Ágoston Katalin).
A probléma akkor kezdődik, amikor Szjéka Andrejre bízza, hogy behajtson egy tartozást, akár gyilkosság árán is. Segítségként mellékeli Akszánát, menjen vele. Végül egy nap alatt megoldódik minden, noha két élet is odavész a kaland közben. Stoppolnak, buszoznak, 50 kilométereket gyalogolnak, s végül könnyebben összejön minden, mint hinnénk.

– Ezek ketten olyan kis helyesek, tényleg elhittem, hogy főiskolások – mondta egy idősebb hölgy a premier után. Való igaz, Medveczky és Ágoston is két kis kamasz mitugrászt formál, jó értelemben. Medveczky Balázs Andrejként folyton okokat, jeleket keres, még mindig anyuci pici fia, akit most próbára tesz az élet. Zavarodott, a darab végére viszont megérik, és rájön a dolgokra, még akkor is, ha az egy giccses, buszállomáson csókolózós jelenetbe torkollik. Ágoston Katalin Akszánaként igazi kis pukkancs, egy 21. századi makrancos hölgy. Folyton mérges Szjékára, Andrejre, a világra és magára, hogy egy olyan kapcsolatban ragadt, ahol nem törőd- nek vele. Neki is vannak álmai, bár elég távoliak a falusi élettől. Mindketten énekelnek is egy keveset a darabban. Ágoston Kati „és én meghalok” dalocskája sokáig ott fog motoszkálni a fülekben.

Bánvölgyi Tamás több mellékszerepben is feltűnik. A macsó, egyetemről kicsapott kártyás, a gyerekkori cimbora, az üzletember és az orosz apa – aki a sztereotípia igazolásaként tényleg savanyú uborkát eszik a vodkához –, és persze a tartozását törlesztő adós. Borsos Beáta Andrej édesanyját alakítja. Igazi falusi asszony, aki kétkedve méregeti, kit is hozott haza a fia. Aztán mégis ő old meg mindent.

Attól olyan varázslatos az egész történet, hogy a maga egyszerűségében hat. Sok hűhó semmiért, de mindenki talál benne rokonszenves szálat. Akihez közel áll a korcsoport, az szembesül vele, mit is művel ő maga. Aki viszont idősebb, abban nosztalgikus érzéseket ébreszthet, milyen is volt először találkozni anyóssal-apóssal, meginni egy rövidet. Alexandr Molcsanov road movie-jában egyébként két zenész is megbújik – és tökéletesen passzol a produkcióba a szájharmonika és a dob párosa.

Forrás: Délmagyarország