Rekamié – határon túli színházi színfolt a szegedi nemzetiben

Immár új néven fut a Finálé Fesztivál a Szegedi Nemzeti Színházban. Az új névhez – Rekamié – új tematika is társult.

A fesztivál célja a határon túli magyar nyelvű teátrumok és kínálatuk bemutatása. Olyan kiváló produkciókból válogattak, amelyek magyar szerzők műveiből készültek. Összesen öt ilyen érkezik.

Sokszor a határon túlra kell utazni, hogy kiváló előadásokat találjunk a városon kívül, viszont a szegedi nemzeti most ezeket házhoz hozza! A nagyváradi, a marosvásárhelyi és a temesvári társulatok mellett a Zentai Magyar Kamaraszínház, valamint az Újvidéki Színház is tiszteletét teszi a Rekamié Fesztiválon.

Először egy igazi díjnyertes előadást mutat majd be az újvidéki társulat április 10-én, a Borisz Davidovics síremléke című produkciót. Kazahsztánt is megjárták már vele, de a magyarországi kritikusok is elismerően nyilatkoztak a darabról. A POSZT-on különdíjat kapott a legjobb társulati összjátékért, de a darab zeneszerzőjének, Marjan Necaknak is díjazták a munkáját.

A magyar kritikusok díjátadóján pedig az övék lett a legjobb előadásért járó elismerés. A mű egy Danilo Kiš-novella után kapta a címét, arra alapoz. Igaz, az író neve nem cseng magyarosan, de az Újvidéki Színház művészeti vezetője, Lénárd Róbert elárulta: félig macedón, félig pedig magyar volt.

– Verebes Ernő készítette el a novella átiratát, virtuóz módon prózából drámai művet alkotva. Az előadás egyik titka abban rejlik, hogy az alkotók megtalálták azt a színházi formát, amely képes hordozója lenni Danilo Kiš művének, a kollektív tudatban megmaradt lenyomatát közvetíti – magyarázta Venczel Valentin, az Újvidéki Színház igazgatója.

A novelláskötet egyébként magyarul is megjelent, csak itthon szinte tiltott gyümölcsnek számított sokáig. Olyan mű ez, amelyet ma is kritikusok hada boncolgat, az egykori Jugoszláviában még sajtóper indult a posztmodern mű szerzője ellen.

– Ha tudnánk, hogy egy színházi előadás mitől jó, akkor nem lenne többé gondunk – vélekedik az igazgató.

– Ez a produkció azért különösen izgalmas, mert képes megmutatni a láthatatlant. A narratívából cselekvést és cselekményt alkot, a hangulatból pedig élményt, aminek a publikum cselekvő résztvevője. Úgy, hogy az előadás nem erőszakoskodik a közönséggel, hagyja a nézői magányban, hogy annyira vegyen részt a történetben, amennyire szeretne.

Alekszandar Popovszki koncentrált, erős előadást készített. Az igazgató elmondása alapján nem foglalkoztak a forradalom transzparens eseményeivel – merthogy Borisz Davidovics egy felkelő –, inkább azzal, miféle belső forradalom megy végbe az egyénben egy ilyen folyamat során. Tehát perszonalizálták azt, amit általában valamilyen kollektív cselekvés fogalomkörében határoznak meg.

Ezzel szemben a Zentai Magyar Kamaraszínház egy nálunk is ismert és közkedvelt művet dolgozott fel Mészáros Tibor révén. Molnár Ferenc Liliom című darabját vették elő. A debreceni rendező maga is rácsodálkozott, milyen egyedi ez a kis társulat.

– Nincs olyan porcikája az előadásnak, amihez ne lenne közük a színészeknek. Maguk felelnek a jelmezekért és a díszletért is. Nagyon ritka az efféle műhelymunka – meséli. A megújuló szegedi nemzeti szempontjából ez azért is érdekes, mert az új tagozatvezető, főrendező, Horgas Ádám az évad elején is hangsúlyozta, milyen fontos a csapatmunka.

Direkt olyan darabot keresett, amelyet fiatalokra szabtak. Róluk szól, s kellően emocionális. Emellett ragaszkodni akartak Molnár Ferenc hagyományaihoz, ahhoz az eleganciához és humorhoz, amellyel ő kezeli a történetet.

– A társulat összetétele miatt akadtak változások az eredeti műhöz képest. Példának okáért nálunk Muskátné, a körhinta tulajdonosának szerepében férfit láthatnak. Ez erősíti azt a bohém közeget, amelyet be akartunk mutatni.

A produkciót december óta játsszák csak, most először hozzák el a határon túlra, április 11-én. – Sok nehéz körülmény van egy előadás életében, a legtöbbször az utazás is ilyen. Ennél a csapatnál viszont ez frissen tartja a produkciót. Nem csak elviszik valahová, hanem adaptálják egy új helyre. Ez mindig új színt hoz be egy előadás alkalmával.

Árpilis 8. és 13. között tehát Rekamié Fesztivál. Egy héten át minden este 7-kor előadás, utána pedig közönségtalálkozó, hogy átrágják a látottakat.

Forrás: Délmagyarország