Barnák László a POSZT-on

Mi volt a feladatod?
A MASZK Országos Színészegyesület elnöksége kért fel arra, hogy Moór Marianna és Töreky Zsuzsa társaságában vegyek részt a színész-zsűri munkájában az idei fesztiválon. Tulajdonképpen így összeköthettem a kellemeset a hasznossal, hiszen a teljes versenyprogramot kellett végignéznünk és kiválasztanunk az általunk legjobbnak tartott férfi és női alakítást.

Minden produkciót végignéztél?
Sajnos egyet ki kellett hagynom, ugyanis Szegeden, a REÖK-palotában volt egy vizsgaelőadás hétfőn délután, amiben játszottam, így lemaradtam a III. Richárdról, amit sajnálok, mert jókat hallottam róla. Egyébként az összes többit igen, még ha volt is olyan, amiről szünet után elmentem volna.

Hogy lehet ennyi idő alatt ilyen sok előadást befogadni? Nem fáradtál ki?
Számomra mindig izgalmas előadásokat nézni, akár egymás után többet is, ha van bennük valami, ami megfog. Az első pár nap után dupláztunk, volt olyan, hogy 5-kor kezdődött egy előadás és a hosszú szünetek miatt (közben átpakolták a teljes nézőteret) 9-kor lett vége és már mennünk kellett a következőre, ami 5 perccel később kezdődött. Ráadásul két orosz mű volt terítéken, az az este megdolgoztatott minket. De más estén is volt hasonló, viszont ha jó az előadás, akkor kevésbé fárasztó végignézni. Délelőtt voltak a szakmai beszélgetések, délutánonként pedig a felolvasószínházi bemutatók. A nap többi része szolgált pihenésre, töltődésre. Azért elárulom, előadások után is tovább folyt a szakmázás, de már a közös lazító térben, a kinti büfében.

Hogyan foglalnád össze egy kiváló színházi előadás ismérveit?
Hatással van a nézőre. Lelkileg vagy szellemileg megmozgat. Ezen felül pedig a színészi játék ereje, a rendezői megvalósításban felfedezhető ötletesség, újszerűség, a színpadon látható összhang – a látvány, mozgás, zene – együttese az, amitől úgy működik egy előadás, hogy magammal viszem és jó érzéssel emlékszem a darabra, az alkotókra. Ha mindez párosul egy erős csapatmunkával, amiben érződik az együtt gondolkodás, a közös munka szeretete, akkor az kisugárzik a nézőkre is. Több ilyet is láthattam és ettől olyan volt számomra a fesztivál, mint egy továbbképzés.

A Mesél a bécsi erdő már a POSZT nevezése előtt is kultikus előadás hírében állt. Számomra ez „A színház”. Neked hogy tetszett?
Én már korábban is láttam az Örkényben az előadást, miután mi is bemutattuk. Bagossy László előadásait nagyon szeretem, rendkívül izgalmasan dolgozza fel a darabokat és nagyon jól vezeti a színészeit, akik részletgazdagon és karakteresen játszanak. Erre az előadásra is igaz ez, ráadásul itt nagyon lemeztelenítette a színpadi látványt, egy szál zongora áll a középpontban, ez forog, ebből lesz asztal, ágy, templomi gyóntató. Olyan stilizált színházat hozott létre, amiben sokat bíz a néző fantáziájára, ugyanakkor rengeteg játékossággal a színészek teremtik meg azt az atmoszférát, amiben nem támad hiányérzetünk a reális tárgyak iránt és teszi mindezt rengeteg humorral.

Beszélnél a nyertes színészekről? Mint színész a színészről?
Bizonyos szempontból nehéz volt a döntés, mert sok nagyon jó alakítást láttunk, azonban súlyoztuk a feladatok mértékét és így már jelentősen szűkült a kör. Mindhárman egyetértettünk a nyertesek személyében, anélkül, hogy korábban beszélgettünk volna a látottakról. A zsűri döntése is egyezett a mi véleményünkkel, amiből kiderül, hogy szakmailag egységesen ugyanúgy értékeli mindenki a kiemelkedő teljesítményt. Kováts Adél teljes személyiségével és tapasztalatával beleállt abba a görög tragédiákat idéző anyaszerepbe, amit játszott és nem csak intenzív szenvedélyességével, hanem meggyőző szellemi erejével is uralta az előadást. Kocsis Pali is úgy vált eggyé Platonov figurájával, hogy fél méter közelségből sem lehetett rajtacsípni egy hamis hangon sem. A teljes odaadás, a szerep és az előadás iránti alázat, a kollégákkal való együttműködés és a jelen idejű megéltség mellett az egyéniségük varázsa emelte ki őket.

Neked melyik előadások voltak a kedvenceid és miért?
Megpróbálok röviden válaszolni. Nóra – az újszerű értelmezés, Futótűz – a tragikus történet okos adaptálása, Mesél a bécsi erdő – a stilizált játékosság, Részegek – precíz, ugyanakkor a színészeknek szabadságot nyújtó rendezés, A falu rossza – az egységes társulati munka, virtuóz szöveg.

Varsányi Anna