Újból kalandozhat János vitéz a nagyszínházban: gyerekpremier készült a kötelezőből

Még ha egyéb kötelezők nem is olyan sokakban maradtak meg kellemes emlékként, de a János vitéz kalandjai sok gyereknek kedvesek. Kacsóh Pongrác daljátékában újra megelevenedik Kukorica Jancsi és szép Iluskája története – ma délelőtt láthatják először a gyerekek a nagyszínházban.
Az általános iskola felső tagozatában már mindenki ismeri a János vitézt, és Petőfi Sándor díjnyertes klasszikusáról még felnőttként is vannak többé-kevésbé homályos emlékei az embernek – ha színházban is látja, talán kevésbé válik ködfoltossá a kép. A nagyszínház ma délelőtt bemutatott első gyerekdarabja Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátéka, amelybe Toronykőy Attila rendezésében visszacsempészték Petőfi Sándor eredetijét. A narrátor, aki maga a szerző, Petőfi Sándor Czene Zoltán és Büte László előadásában, az elbeszélő költemény jól ismert strófáival vezeti a közönséget.

A két felvonásos darabba nemcsak a Petőfi-szöveg, hanem a kalandok is visszakerültek: a rendező saját bevallása szerint azokat hiányolta a legjobban, amikor gyerekkorában látta Kacsóh daljátékát. Úgyhogy Kukorica Jancsi szerepében Szélpál Szilveszter és Turpinszky Gippert Béla több kalandot is átél, mire újból együtt lehet kedves Iluskájával, Ferenczy Orsolya és Horák Renáta karakterével. A gonosz mostoha képében Vajda Júlia és Laczák Boglárka állhat csak kettejük közé, de minden nehézség felett diadalmaskodik a fiatal pár szerelme és kitartása.
A gyerekek egyik kedvenc része Jancsi franciaországi kalandozása: a francia királyt Altorjay Tamás és Cseh Antal, a királylányt Kónya Krisztina és Himmer Veronika alakítja. Bagó szerepében Major Attila és Rákai István, strázsamesterként pedig Réti Attila és Taletovics Milán tűnik fel. A gazdát Börcsök Bálint, a török basa fiát Tóth Péter játssza.

Petőfi mesevilág és valóság határait semmibe vevő tájait Juhász Katalin díszlete és jelmezei jelenítik meg. Az előadás-sorozatban a szegedi szimfonikusokat Koczka Ferenc és Kardos Gábor vezényli.

Forrás: Délmagyarország