Egyediségre, gondolkodásra nevel a színház – jelenti ki Keszég László főrendező

Felfedezésre vár a próza
Ha még eddig nem gondoltál volna bele, van egy jó hírünk: a színházban is lehet tanulni. Nem úgy, hogy a székek mögött félig eldugva olvasgatjuk a másnapi vizsga anyagát, de például elgondolkozunk azon, mit keres János király a zárt osztályon.
– Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a fiatal generáció újra felfedezze magának a színházat – mondta el Keszég László, a szegedi teátrum főrendezője. – Ez egy élő, komplex, az összes érzékszervre ható élmény; a színház formálja a legjobban az ízlést, valamint egyéni, önálló gondolatokra sarkall.
Ha ritka őszinteségre ragadtatjuk magunkat, azt is kijelenthetjük: ha a diákok, hallgatók rendszeres színházlátogatókká válnak, az a háznak természetesen haszon, de a fiatal közönség még többet nyer vele. A „kezdőlökést” azonban sokszor a kedvenc oktató adhatja meg, ahogy anno Keszég Lászónak is: életében a két magyartanára játszott meghatározó szerepet.
– Rendkívül fontos apedagógusokpozitív hozzáállása a színházhoz, szeretnék velük és a diákokkal is találkozni, beszélni a darabok befogadásáról, értelmezéséről, megértéséről – emelte ki Keszég. –Éppen ők azok, akik az iskolásokat a legjobb értelemben még befolyásolni tudják. Ha a tanárok kritikusak is a színházzal szemben, sokszor nem veszik észre például a popzene manipulációs technikáit, hogy milyen ijesztő mértékben uniformizálják az ízlést. A popzenét algoritmusok írják, pontosan kiszámított és kiszámítható. Nagyjából 10-11 akkordot használnak, amelyek persze jól, de ugyanúgy szólnak; egy tucat akkord variálásával születnek meg a legnépszerűbb számok. Az egységesített gondolkodási sémák legjobb ellenszere a színházba járás, érzelmileg, értelmileg gazdagító előadások látogatása.
Semmiképp sem szabad elfeledkezni a színház nevelő hatásáról és arról, hogy mennyire közel áll hozzánk akár a Rómeó és Júlia vagy a dacos, harcos Antigoné története – ily módon a tantermi előadások, amelyeket Barnák László rendez, a program egyik legfontosabb elemei.
– Nem csak szegedi, hanem világszintű probléma, hogy a középiskolások, a fiatal felnőttek generációja hiányzik a színházból – mutat rá a főrendező. – A fiatal korosztály ne azt lássa a színházból, hogy egy unalmas hely, ahová a szüleim, nagyszüleim járnak, hanem hogy mindez rólunk, hozzánk is szólhat. A dinamikus, andalító popszámok helyett válasszák a gondolkodásra késztető színházat.
Általános tapasztalat, hogy egy prózai előadásra sokkal nehezebb megtölteni a nézőteret, mint ha musicalről lenne szó. Ennek egyszerű a magyarázata: „a könnyűzenei műfaj primer hatásmechanizmusokkal dolgozik. Ugyanazokat az érzelmeket mozgatja,mint a próza, csak ez utóbbi sokkal közvetettebben használja mindezt.” Magyarán: kicsit gondolkodni kell a megértéshez.
– Szeretnénk újra felrakni a finomabb műfajokat, így a prózai színházat is a palettára – jelentette ki Keszég László. – Nemrég olvastam egy friss, nemzetközi kutatás eredményét, miszerint nem igaz, hogy a könnyed műfaj sokkal népszerűbb lenne. Rövidtávon nagyobb sikert ér el, de nem mutat túl önmagán. Csak gondoljunk bele, milyen színházi élményekre emlékszünk középiskolás korunkból, vagy öt évvel ezelőttről!

„A társadalom, a mostani pillanat is meg kellene, hogy értse: az értelmes, hosszú távon gazdag életet a jól megalapozott, információkban, tapasztalatokban bővelkedő iskolásévek adják” – szögezte le zárásként.

Forrás: Délmagyarország