A Szegedi Nemzeti Színház Örökös Tagja, a 70 születésnapját ünneplő, féltucatnyi szakmai díjjal kitüntetett Rácz Tibor játssza a Savoyban Pomerol főpincér szerepét.
Vele beszélgetünk.
Eddigi pályafutása során közel kétszáz szerepet játszott, jócskán akadt köztük operett-figura is. Kedveli ezt a műfajt?
Ma már 200 bemutató fölött járok, és ebből kb. 50 az operett. Mindig szerettem a meséket, a jó zenét, a szerelmet, a humort, a ritmust, a táncot, a szép embereket.
Ábrahám Pál zenéje a harmincas években született, felhasználja az akkoriban már Európában is divatossá váló jazz-muzsika elemeit is. Művész úr szereti a jazz-t?
Gyönyörű, vérpezsdítő dalokat írt, és megbolondította a jazz-hangzással. A frappáns improvizációkat nagyon szeretem.
Milyen figura lesz az Ön által megformált Pomerol, a Savoy főpincére?
Elegáns, humoros, emberi.
Szokása szerint a sok évtizedes szakmai tapasztalataival segíti a fiatal, pályakezdő művészeket. Milyen tanácsokat ad nekik?
A fiataloknak beszélni kell az akkori etikettről, az illemről, az akkori ruhák viseléséről, hordásáról és újabban a magyar hangsúlyról, amely sajnos kiveszőben van.
Ön Szegeden született, életének javát itt töltötte. Mit kedvel városunkban a legjobban?
A polgári lakosságát, a finom kultúráját, az elődök tiszteletét, a nyugodtságát, a Tisza illatát, a lányok szépségét, az egyetemisták jelenlétét, meg hogy rövid idő alatt elérhetünk a fontos helyekre.
És végezetül, mit üzen Pomerol a Savoy közönségének?
Andalító zenével, humorral, kedvességgel, minden nézőnek szebbé varázsolható a holnapja, mert élni szép.