Beszélgetés Laczák Boglárkával

– Az életben is vonzó, szenvedélyes nő vagy akárcsak Carmen. Mennyiben alakítottad magad a szerepet illetve mennyire követtél rendezői instrukciókat? Mit jelent számodra a Carmen?
– Carmen az álomszerepem. Tizennyolc éves korom óta ismerkedem vele, énekeltem az áriáit. Sokan mondták már akkor, hogy ez a szerep mennyire nekem való. Sokkal könnyebben öltök magamra egy olyan karaktert, akinek a tulajdonságai bennem is megvannak, Carmen esetében csak fel kellett erősítenem azokat. A próbaidőszak elején egyeztettünk a rendezővel, Keszég Lászlóval. Kérdezte, hogy én hogy gondolom, majd elmondta, hogy ő milyennek látja Carment, mely jellemvonásait szeretné kiemelni. Konkrét elképzeléseim voltak, hogyan szeretném alakítani a figurát, és mivel nagyon kevés idő alatt sikerült közös nevezőre jutnunk, így a teljes próbaidőszakban hagyatkozhattam a megérzéseimre. Számomra Carmen a szabadság megtestesítője, amit naturalista eszközökkel igyekeztem érzékeltetni. Nem egy eljátszott, modoros érzékiséget akartam megmutatni, hanem magát a nyers természetességet. Ehhez pedig nem kellenek látványos eszközök. A rendező egyetértett az elgondolásommal, megerősített mindebben. Alakításomhoz Mérimée novellájának naturalizmusából merítettem ihletet, illetve Remedios karakterét hívtam segítségül Márquez Száz év magány című regényéből. Azzal, hogy az ő jellemvonásait hozzáadtam a saját egyéniségemhez, tökéletes Carmen született. Kevés eszközt használok tehát. Van, hogy csak a tekintetemmel jelzek, vagy csak egy apró fejmozdulattal. Nem használok látványos színpadi gesztusokat. Mindenféle sallangtól mentes alakítást álmodtam meg, melyhez nincs szükség pótcselekvésekre. Nem a szokásos Carmenes beállásokat és szexualitást akartam színpadra vinni, hanem Carmen belső tulajdonságait kimerevíteni: az őszinte, tiszta érzelmű, büszke, megalkuvást nem tűrő, vad, szilaj, szabadság szerető nyers erőt. Ebben hasonlítunk én és Ő. Tudatosan készültem erre a szerepre. Éreztem, hogy nemcsak saját magamat, de új színeket is találok majd benne. Az éneklésem ténylegesen színesebb lett. Számtalan érzelem és tónus került bele. Én ezt úgy nevezem, hogy színfestéses technika. És erre ebben az operában találtam rá.

– Van még olyan szerep, amire különösen vágysz?
– Carmen szerepe hatalmas ajándék a sorstól, de természetesen vannak olyan művek, amiket szívesen énekelnék, a Sámson és Delilát például. Delila szerepében nemcsak a bibliai történet, hanem a figura személyisége is nagyon megfogott, szívesen alakítanám. Vonz az orosz irodalom, hisz rengeteg gyöngyszem van az én hangfajomra írva, valamint a későbbiekben Wagner operáit is szeretném élvezni.

– Melyik volt a legkedvesebb szereped? Melyik volt a legnehezebb hangilag, és melyik színészileg?
– A legkedvesebb a debütáló szerepem, Olga volt Csajkovszkij Anyeginjében. Hangilag a legnehezebb szerep Azucena volt, hisz elég korán, 34 évesen kellett megformálnom ezt a borzalmas sorsú asszonyt. Ez azért nem mindennapos dolog. Színészileg legnehezebb Marco Tutino operájában, a Gyertyák csonkig égnek című műben Nini, a kilencvenkét éves öregasszony szerepe volt, de azt is imádtam. Minden feladatomnak nagyon örültem, a továbbiakat pedig szeretettel várom.

Varsányi Anna