JÖN! JÖN! JÖN! JÖN! JÖN! JÖN! JÖN! JÖN! JÖN! JÖN! JÖN! JÖN! JÖN! JÖN! JÖN! JÖN! JÖN!

Színházunk április 6-án mutatja be Molnár Ferenc Színház címen egybefoglalt három egyfelvonásos komédiáját. A Marsall a másik két komédiához képest sötétebb tónusokkal operál, meséje is „komolyabb” azoknál. Litvai, a fiatal, fővárosi színész vendégségbe érkezik egy főúri házaspár vidéki otthonába, hogy részt vegyen a házigazda által rendezendő társas vadászaton. Hamar kiderül, hogy a színész nem a vadászat kedvéért kelt útra, a „méltóságos bárónét” óhajtja megszöktetni, hogy feleségül vegye. A báró tudja, hogy felesége korábban is flörtölt már néhányszor, most azonban úgy érzi, ezúttal unatkozó asszonya részéről komolyabb a dolog, tehát meg kell akadályoznia a bimbózó szerelem kibontakozását. Hogy miként, az egyelőre maradjon a darab és az előadás titka.

A fiatal színészt Olasz Renátó, a bosszúszomjas bárót Pálfi Zoltán, a könnyelmű nagyasszonyt Szabó Gabi kelti életre. Velük beszélgetünk.

Mit kedvelnek leginkább a megformálandó karakterekben?

OLASZ RENÁTÓ: A kiismerhetetlenségét. A karakter foglalkozása színész, ami számomra magában foglalja egyrészről a folytonos igazságkeresést és a kaméleon létet is. Ezen felül a romantikus érzelemvilág, a széles gesztusok mind sajátjai, amik szintén szimpatikusak.

PÁLFI ZOLTÁN: A szerelmes, féltékeny báró nem akarja elveszíteni szeretett asszonyát. Az ő karakterét megformálva ebben a rövid egyfelvonásosban mutathatok szerelmet, félelmet, becsapottságot, ravaszságot és gonoszságot. Ezt játszani jó!

SZABÓ GABI: Én a világát szeretem! Mindig közel éreztem magamhoz Molnár korát. Oda időutazni és ott élni számomra olyan, mint egy finom vacsora végén a desszert. Edit esendősége, kis bátorság-pillanatai és reménytelen gyengesége megejtő.

Mi a könnyebb – ha lehet ilyet kérdezni – drámai vagy vígjátéki szerepet alakítani?

OLASZ RENÁTÓ: Mindkettő másért élvezetes. A Marsall egyfelvonásos dráma, mégis nagyon lazán kell játszani. Ha vígjátékot játszunk, az is akkor jó, ha a néző számára laza hatást kelt, belülről mégis feszes. Ezek az egyfelvonásosok hiába drámák vagy vígjátékok, mégis egyfélék: feszesen és pontosan kell őket játszani.

PÁLFI ZOLTÁN: Mindegy a műfaj, játszani mindig nehéz, legyen az vígjáték vagy dráma. Megélni még nehezebb. Minden szerepnek lelke van, s biztos, hogy előbb vagy utóbb ránk hasonlít.

SZABÓ GABI Molnárt játszani mámoros és színészt próbáló. Mert pontosan olyan, mint a hétköznapok, amiket magunk is élünk. Persze azért nagyon is a színpad, a színház nyelvén fogalmazva. Molnár darabjai végtelen irodalmi és színházi profizmussal megírt alkotások. Ezért játszhatók a mai napig, szinte bárhol a világon. A Marsall ráadásul egyszerre drámai és a vígjátéki is.

Mennyire tartják „hitelesnek” a mű sztoriját?

OLASZ RENÁTÓ: Szerintem annyira hiteles, amennyire mondjuk Tarantino Aljas Nyolcas című filmje. Egyrészről természetesen hollywoodi mese, másrészről erős karakterdráma, ahol a jellemek végtelenül izgalmas helyzetekbe keverednek. Sok a szöveg, társalgási hatást kelt, mégis hatalmas feszültségek lappanganak a mondatok alatt.

PÁLFI ZOLTÁN: Hmmm…! Nem ma íródott, nem mai környezetben játszódik. Mások voltak a normák, az erkölcsök. Mások voltak az elintézési módok is. De a mese abszolúte hiteles. Ezek az érzelmek – köztük a szerelemféltés – ma is léteznek. Az biztos, hogy manapság az esetek többségében másképp rendeződnek a dolgok – erről kriminálpszichológusok tudnának mesélni!

SZABÓ GABI: Annyi furcsa, szinte képtelen helyzet és körülmény vesz minket körül életünk során… Megtörténhet minden és az ellenkezője is. Miért ne lenne hiteles?