„Átszövi az életem a mozgás” – Rétfalvi Tamás először nemet mondott, most ő a színház Lysandere

A Szentivánéji álom Lysandere kiskora óta táncol, négy éve ADD-zik. Fontos neki a mozgás, munkájához is jó állóképességet biztosít. Az első szegedi előadásában is jól jött, mivel sűrűn át kellett öltöznie, hiszen rögtön két szerepet is kapott.

Rétfalvi Tamás, a Szegedi Nemzeti Színház új színésze szenvedélyesen szeret mozogni. Négy éve ADD-zik. Ez a mozgásforma a parkourhoz hasonlít, csak errefelé nem igazán ismert.

– Az ADD-t egy francia idegenlégiós találta ki öccsével. Az ADD francia rövidítés, igazából L’art du déplacement, melynek jelentése: a helyváltoztatás művészete. Eredetileg a lényege, hogy A pontból eljussunk B-be. Látványos, gyakorlatilag művészet. Ehhez még társítottak akrobatikus elemeket, például szaltókat – magyarázta a színész. – Az ADD-nél fontos a közösen együtt töltött idő, és az, hogy mindenki a szintjének megfelelő gyakorlatokat csináljon. Ezt én egy kéztörés árán tanultam meg.

Tamás 12 évig táncolt, utána eldöntötte, színész lesz. Gimnázium után a harmadik próbálkozásra vették fel a Színművészetire, ami lekötette minden erejét. Utána viszont több ideje lett, elkezdett különféle táncos workshopokon részt venni. – Átszövi az életem a mozgás, nem tudom abbahagyni.

Úgy emlékszik, a legmegterhelőbb előadása Euripidész Oresztésze volt a Radnóti Színházban, Budapesten. Mozgásalapú a produkció, ő játszotta a főszerepet. – Nagyon intenzív volt. Az előadás talán másfél órás lehetett, ebből körülbelül 7 percet nem álltam a színpadon. Eleve egy fecskegatyában játszottam végig, a fizikumommal fejeztem ki mindent.

A Duda Éva Társulattal ellenben egy olyan darabban vett részt, ahol csak állnia kellett. Egy órán át. Viszont fél lábon. Utána pedig egy táncszóló következett. Ezt inkább egy érdekes belső meditációnak nevezi a színész, mintsem kihívásnak. Azt hinné az ember, hogy ehhez képest az első szegedi darabja, a Szentivánéji álom nem nehéz, pedig ott is szinte mindig színpadon van, mivel Medveczky Balázshoz és Szegezdi Róberthez hasonlóan neki is két szerepe van. Lysandert, az ifjú szerelmest és egy mesterembert, Orrondit alakítja.

– Itt is sokat mozogtam. Fárasztó, mert át kellett öltözni sokszor, két különböző stílusú jelenetbe. Teljesen más az alapjuk, más idegrendszer kell hozzá. A szerelmes részekben inkább az érzelmek vezérelnek, a mesterembereknél pedig mi úgy mondjuk magunk között, hogy matekozunk. Megvan a séma, hogy mondat, fejmozgás. Figyelni kell, éppen mit csinálsz. Először nehéz volt megszokni, hogy kimegyek, átöltözöm, még fel se fogom, hogy bemegyek a másik jelenetbe, és már más vagyok. Idő kellett, hogy átálljak.

A másfél hónapos próbafolyamat utolsó másfél hetében jött el az a pont, hogy gördülékeny lett az átállás. Most már kezdi próbálni a XIV. Renét, közben pedig a fővárosban is részt vesz egy új darabban. Hamarosan viszont a Valahol Európában próbái is elkezdődnek.

– Sokat énekeltem az egyetemen, aztán mégis elkerültek valahogy az ilyen szerepek – mondta annak kapcsán.
Shakespeare vígjátékában, a Szentivánéji álomban szinte az összes új tag szerepet kapott. Rétfalvi Tamás szerint a darab remekül alkalmas arra, hogy összeszokjon egy csapat. – Figyelni kell mindenkinek, mert ha valaki elrontja a ritmust, borul minden. Forgás, háttérmunka, vetítés, össze kellett fognunk. Persze a színházon kívül sem állt meg a dolog. Együtt ettünk, főztünk, az esti próbák után szórakoztunk, ismerkedtünk. Most majd a Szentivánéji álom és a Tóték csapata is felbomlik, új felállásban ismerkedünk.

A színész azt is elárulta, hogy először nem akarta elvállalni a szegedi munkát, mert épp a doktorit csinálja a fővárosban.

Forrás: Délmagyarország