A magyar dráma napján mutatják be Zalán Tibor és Merő Béla tragikomikus fantáziálását, a Szása i Szását. A szegedi teátrum ősbemutatója ezúttal stúdiószínházi körülmények közé költözik. A rendezővel az íróberkekben tabuként kezelt rendszerváltásról beszélgettünk.
“Tragikomikus fantáziálás egy elsüllyedt világról” – áll Zalán Tibor író ajánlásában. A Szása i Szása a magyar dráma napján kerül először a Szegedi Nemzeti Színház repertoárjára, mégpedig egy különleges játszóhelyen, a Szent-Györgyi Albert Agórában. A teátrum minden évadban kiviszi valamelyik előadását a színház falai közül, idén a Merő Béla rendezésében színpadra állított ősbemutató “költözik” stúdiókörülmények közé.
Merő Béla portálunk érdeklődésére azt mondta, az alkotói csapat izgatottan várja milyen véleménnyel lesz a közönség a stúdió-előadásról, tekintve, a magyar drámaíró közösségben még mindig tabutémaként kezelt rendszerváltásnak állít görbe tükröt. “Zalán Tiborral már negyven éve jó barátok vagyunk, mondhatnánk úgy is, közös inspirációból született a darab. A rendszerváltásról szóló színjáték különleges helyszínen játszódik: a hősök zárt térben vannak, mégpedig egy udvaron, ahol a magyar Szása család a trágyadomb alatt rejtegeti a kivonuló oroszok elől menekülő ukrán Szása családot. Ez a kis udvar tulajdonképpen Magyarország, ahol nincsenek pozitív szereplők, de mind tipikus mai figurák, akikkel a rendszerváltáskor és azóta is folyamatosan találkozunk” – foglalta össze az abszurd világot a rendező.
A tragikomikus fantáziálásban kizárólag Szásák és Bélák vannak, ők jelképezik a magyar társadalom hierarchiáját. A “Szása” tulajdonképpen a középosztálybeli emberek beceneve magyar és ukrán oldalról egyaránt, míg a “Bélák” az értelmiségi réteg tagjait képviselik: az atyát is Bélának hívják hívei, és a volt párttitkárt is Bélának szólítják a városlakók (volt hívei). Alul a Szásák, felül a Bélák világa. “Különleges és izgalmas világ ez a maga reális alapjával, hiszen valós időben, 1991-ben játszódik a történet, ugyanakkor nem aktuál politizál. Itt az átlag emberben a túlélés vágya, míg a többiekben a hatalom iránti vágy dominál.”
Zalán Tibor drámája szókimondó stílusa miatt korhatár besorolást kapott, melyről az író eképpen vélekedik ajánlójában: “Mocskot, mocskos viszonyokat nem lehet fehér glaszékesztyűben megérinteni. Gondolunk itt arra a nyelvhasználatra, amely időnként a székhez szögezi, és remélhetőleg nem az ajtó felé indítja, a gyengébb nyelvi idegzetű nézőket. Az előadás szigorúan tizenhét éven felülieknek szól, akik már tudják, hogy a művészet ábrázolás (is), és a művészet által használt nyelvi őszinteség áldozatokat kíván írótól, színésztől, rendezőtől, de a nézőtől is. Bízunk a közönség megértésében, bátorságában, befogadói merészségében, s abban, hogy ki-ki szembe mer, szembe tud nézni a közelmúltunkkal…” Merő Béla teljes mértékben egyetért szerzőtársával és barátjával, szerinte, ha nem kapnak hangsúlyt az élő beszédben gyakran töltelékszavakként felbukkanó kifejezések, akkor beleolvadnak a mindennapokba. Az irodalmi világnak és a színháznak valamilyen módon pedig tükröznie kell azt a közeget, amiben élünk.
A Szása i Szása című előadást szeptember 21-én 19 órától láthatják a színház szerelmesei a Szent-Györgyi Albert Agórában.
szegedma.hu
2015.09.12.
Gaál Bernadett