Árnyak és vágyak, Daphnis és Chloé

A Szegedi Kortárs Balett ma 19 órától mutatja be a nagyszínházban kétrészes Ravel-estjét. A Daphnis és Chloét Juronics Tamás koreografálta, és a szimfonikusok közreműködésével játsszák. Zachár Loránd Árnyak és vágyak című koreográfiáját a Kosztándi Vonósnégyes muzsikájára táncolja a társulat.
A Catulli Carmina vasárnapi budapesti bemutatója óta még egy hét sem telt el, máris újabb, kettős premiert tart a Szegedi Kortárs Balett Maurice Ravel két művére. Goethe kedvence volt, Ravel pedig Szergej Gyagilev megbízásából az Orosz Balett számára komponált balettet a 2–3. században Leszbosz szigetén élő Longosznak tulajdonított Daphnis és Chloé című bukolikus szerelmi regényből, amely az évszakok változásának ritmusát követve két kitett gyermek szerelmének kibontakozását meséli el. Ravel 1912-ben bemutatott, impresszionista jegyeket mutató muzsikájára Juronics Tamás, az együttes Kossuth-díjas művészeti vezetője a társulat tagjaival közösen készített koreográfiát.

A balettprodukció egyik érdekessége, hogy nem hangfelvételre táncolnak, hanem a Gyüdi Sándor színidirektor vezényletével közreműködő Szegedi Szimfonikus Zenekar is fontos szereplője a színpadi játéknak. A tánc jórészt a lefedett zenekari árok felett zajlik, a táncosok egy része a civilizációt is jelképező zenekarból bukkan fel.
„A mi történetünkben nemcsak a szerelmespár jár be egy utat, de az őket vizsgáló közösség is. A vademberek által elébük tartott tükör félelmetes mélységeket nyit meg a többiek számára, hétköznapi létezésük mögött feltárul egy másik dimenzió, amelybe talán a mindennapok során bele se mernek gondolni: mitől nevezhetjük magunkat emberi lénynek, születésünk vagy neveltetésünk tesz-e minket emberré?" – fogalmaz Juronics Tamás az új táncprodukcióról.

Az est második részében a Kosztándi Vonósnégyes közreműködésével Ravel F-dúr vonósnégyesére Zachár Loránd táncművész-koreográfus komponált darabot Árnyak és vágyak címmel. Alapgondolatát A természetfilozófia matematikai alapjai című Newton-mű és a tehetetlenség törvénye adta. A koreográfus úgy véli, ez a törvény vonatkozik az emberi élet és a sors kapcsolatára is.

„Bármennyire is úgy érezzük, hogy mi vagyunk életünk igazi irányítói, ez csak öntelt képzelgés. Valójában csak árnyékként követjük egy felfoghatatlanul óriás intelligencia terv szerint működő gépezetének akaratát. Mindössze arra kaptunk esélyt, hogy a velünk zajló történéseket felfogjuk, értsük, értelmezzük. Nem mi vetünk árnyékot a világra, hanem mi magunk vagyunk a világra vetett árnyék, ami vágyai delíriumában tehetetlenül követi az események alakulását." Mindkét darab jelmezeit Bianca Imelda Jeremiastervezte, a fény Stadler Ferenc munkája.

Délmagyarország
2015.04.17.