Herceg és vívóbajnok: színészként is kipróbálta magát Zsögön Andor Kolos

Táncolás, jelelés, éneklés. Mind megy már Zsögön Andor Kolosnak, a Móra Ferenc Múzeum egykori kis hercegének. Azonban nemcsak herceg, hanem az országos diákolimpia bajnoka, egyénileg és csapatban is. És persze Sutyi a nagyszínházban, a Valahol Európában előadásain.

Zsögön Andor Kolos először az Erkel Színházban látott előadást, most pedig a szegedi Szentivánéji álmot tervezi megnézni. Janik László színművész vetette fel neki, hogy menjen el a Valahol Európában musical meghallgatására.

– Szerettem próbákra járni, bár inkább a délelőttire – meséli a 11 éves Kolos, elvégre délelőtt tanítás van. – Talán az volt a legjobb az egészben, hogy megismerkedhettem sok új emberrel.

Legjobb barátja talán a „professzora”, Vály Boldizsár, akivel együtt álltak a színpadon eddig minden előadáson. Jó cimborák lettek, mindketten nagyon megkedvelték a rendezőt, Szőcs Arturt. – Mindig lepacsiztunk vele, jó volt.
A színészeket is megszerették a gyerekek. Kolos még Medveczky Balázs alakítását is megnézte videón, A Pál utcai fiúkban, amely nagyon tetszett neki. A Szentivánéji álmot is látni szeretné, hiszen sokan játszanak benne a Valahol Európában csapatából.

– Ficsúr sok tanácsot adott – meséli Rétfalvi Tamásról. – A hangsúlyozásban segített. Például mikor azt akarjuk, hogy Suhanc verekedjen, akkor is ő mondta el, mi a fontos. Meg persze Ágoston Katalin is sok hasznosat tanácsolt.

Örömmel meséli, hogyan élte át, amikor már közeledett az előadás. Amikor felpróbálták a ruhákat, és először került rájuk mikroport a hangosításhoz.

– Amikor először koszosították az arcom, az furcsa volt. A kosz és a szakadt ruha is jól néz ki. Amúgy minden előadás előtt nagy a sor a mikroportos előtt, annyian vagyunk. A díszlettől is csak ámultunk először. Ki lehet igazodni benne, de nagyon élethű. Mindent építettek bele, még pékséget is.

Kedvenc dala a Gyerekjáték, bár ő abban sajnos nem énekelhet, nincs színen. A legnehezebbnek viszont A zene az kell című dalt találta, amely alatt jelelnek és a közönség közé is bemennek a gyerekek.

– Az első reakcióm azt volt, hogy „Úristen, hogy fogom én ezt elmutogatni?”. Viszont rájöttem, csak gyakorlás kérdése. Idegenek közé bemenni pedig furcsa. Én a harmadik sorba vagyok beosztva. Figyelek, hogy hogyan énekelek, mivel közel vannak hozzám. A legkönnyebb dal viszont a Vándorlás.

A tánc is könnyen ment neki, elismeréssel mesélt Bodor Johanna koreográfus munkájáról. – Egyénileg mindenkit be kellett állítani, hogyan induljunk. Külön, csak minket, és utána következtek még a színészek. Nagy munka volt.

A főpróbán is megdöbbent, milyen sok ember ment el megnézni őket. – Amikor beléptem a színpadra, beleadtam mindent. Így kell, még akkor is, ha csak egy ember néz. Premier után persze nagy volt az öröm. Most már csak annyi a dolgunk, hogy egy előadás előtt hamarabb odaérünk, még a smink előtt tartunk egy gyors ismétlést, néhány dalt is elpróbáltunk.

A fiú egyébként ötéves kora óta vív. Tavaly az országos diákolimpiát egyénileg és csapatban is megnyerte. Ranglistavezető, idén márciusban U12-es versenyen is részt vesz. Nagy „Ostya” Zsolt és Bakó Tamás az, aki mindig támogatja. A próbák miatt pár versenyt kihagyott, de eltökélt, elvégre korosztályában a legjobb az országban. Az iskolát sem hanyagolja el. Fogorvos vagy orvos szeretne lenni, ha nem színész. Ugyan most biológiából négyesre áll, de javítani szeretne. – A vívást persze örökre szeretni fogom.

Forrás: Délmagyarország