Variációk szerelemre

Jó ötlet volt Hubay Miklós szerelemről szóló két egyfelvonásosát műsorra tűzni Sándor János rendezésében a kisszínházban. Király Leventéék színészi jutalomjátékát vastapssal honorálta a premier publikuma.

„A szenvedély az asszonyok egyetlen erénye" – mondja az idős Hector Berlioz Hubay Miklós posztromantikus játékában, az Ők tudják, mi a szerelemben. Ifjúkori ideálját, az azóta nagymamává lett Estellát 48 év múltán keresi fel a komponista, hogy megvallja neki: szemtanúja volt a vidéki présházban, amikor unokabátyja magáévá tette. „Az a sikoly olyan volt, mint a születő csillagok fénye. Szeplőtlen kék lobogás… Azóta én ezt a csillagot kergetem, sápadt holdként, hegedűszóval." A vallomás egy decens, hófehér hajú hölgynek szól 1864-ben, egy elegáns lyoni polgári szalonban. Hubay egyfelvonásosa a magyar drámairodalom egyik gyöngyszeme, megrendítően tragikus és bizsergető, kacagtató egyszerre. Igazi jutalomjáték lehet, ha találnak hozzá olyan ősbölény színészeket, amilyeneket nem tud bármelyik társulat felmutatni. Nekünk, szegedieknek nagy szerencsénk, hogy van Király Leventénk és Fekete Gizink, és van hozzájuk Sándor Jánosunk is, aki tudja, hogy az ilyen kincsekkel jól kell sáfárkodni.

A romantikus túlzásokkal élő Berliozt, aki ifjonti hévvel ostromolja a képzeletében múzsájává növesztett Estellát, Király Levente pályafutása korábbi évtizedeit felidéző izzással, roppant energiákat mozgósítva, remekül poentírozva, pazar humorral kelti életre. Egyik pillanatban még a közönséggel is összekacsintva felszabadultan komédiázik, a következo jelenetben már korát meghazudtoló szenvedéllyel zengi Hubay kortalan szerelemhimnuszát. A Nemzet Színészének méltó partnere Fekete Gizi, aki a legapróbb részletekig pontosan kidolgozva, mégis szinte eszköztelennek ható, letisztult játékkal állítja elénk a fiatalkori ballépéséért évtizedek óta önként vezeklő, titkokat őrző asszony alakját. Borovics Tamás is brillírozik a politikai pályára készülő, haszonleső ügyvéd vő szerepében: görbe tükröt tart a mai politika törtetőinek is. Szabó Gabi Charlotte-ja hisztis polgárfeleség, aki belesavanyodott a tisztes vidéki jólétbe és nyugalomba. Farkas Andreának a szobalány szerepében sikerült némi groteszk színt is a játékba csempésznie; helyes, cserfes az unokát megformáló Bányai Noémi. Hubay remeke haladóknak kihagyhatatlan élettanulság, idősebbeknek biztatás, fiataloknak talán időben jövő figyelmeztetés: az elszalasztott lehetőségeken öregen már késő keseregni.

„Most olyan könnyű minden, szinte csak a semmi tart…" – szól a Quimby népszerű slágere a másik egyfelvonásos, az 1968-ban született Antipygmalion kezdetén. A szerelem, a művészi szabadság és a pénz összefüggéseit boncolgató darab mára veszített frissességéből. Érzik ezt a produkció alkotói is, mert megpróbálták mobiltelefonnal, mini hifitoronnyal közelíteni a történetet napjainkhoz. Bulcsút, a válása után anyagi és alkotói válságba került szobrászt Borovics Tamás délszaki temperamentumú, életigenlő hedonistának mutatja, aki valódi munka helyett barátnőjévé előlépett meztelen modelljét, Noa-Noát (Mágori Beáta) rajzolja és simogatja. A kendőzetlen női bájak éppúgy rabul ejtik, mint a konyhaművészet remekei. Szabó Gabi a váratlanul felbukkanó exfeleség, Lívia figurájában jellegzetes karaktert kelt életre: a művészember számára örök kihívást jelentő asszonyi racionalitást, számítást, rafinériát, a bármit aprópénzre váltó üzleti szellemet. A leendő nézőkkel szemben bűn lenne lelőni a darab dupla poénját, ezért legyen elég annyi: nem szokványos megoldása van a különös szerelmi háromszögnek.

Mindkét darab díszlete és jelmezei Molnár Zsuzsa bravúros munkáját dicsérik, aki nemcsak ötletesen, hanem roppant ökonomikusan is tervezett. Az első rész kellemes, elegáns polgári szalonja úgy alakul át, pusztul le a másik darab játékterét biztosító bohém szobrászműteremmé, hogy a falak, ajtók ugyanott maradnak. Pusztán egy fa tartópillérrel és állványokkal, polcokkal, függönnyel sikerül teljesen más karakterű teret létrehozni. Szépek a historikus, korabeli ruhák, a másik darabban szexi a feleség piros szoknyája, jellemző erejű a szobrász pálmafás ingje.

Délmagyarország
2014.02.17.
Hollósi Zsolt