Interjú Bodolay Géza rendezővel

Othello, a velencei mór a Nagyszínházban
A Szegedi Nemzeti Színház új előadásaként üdvözölhetjük William Shakespeare Othello, a velencei mór című darabját. A szerző hazájában az Othellot tartják a legtökéletesebb tragédiának; maga Katona Józsefnek is az Othello volt a kedvenc szerepe színészkorában. A január 24-én bemutatásra kerülő alkotás rendezője Bodolay Géza, akit főként a választás miértjéről kérdeztünk.  

– Shakespeare alapvetően kevés instrukciót ad darabjaihoz, ez még szabadabb kezet ad a rendezőnek. Ennek függvényében: mennyiben mondhatjuk, hogy rendhagyó előadásról lesz szó?

– Shakespeare semmiféle instrukciókat nem ad, ha rajta múlott volna, akkor a négyszáz éves szövegkönyvei el sem jutnak a máig: az utókorral nem foglalkozott – talán már előre tudta: mit ér.
A valódi rendezők keze mindig szabad, legföljebb a körülmények, a kor, az egzisztencia, a vele működő színészek kötik, magam ezekkel külön soha nem foglalkoztam.
A magyar „rendező” szó ugyan valamiféle rendre utal a rendezővel kapcsolatban, ám jól tudjuk: ez mindenkor megszerkesztett, konstruált rend, a rendtartó avagy a rendhagyó rend hagyás nem igazán írja le tevékenységünket. Ám természetesen mindenki annyit beszél és mond, amennyit akar össze-vissza, még a katedrákról is.

– Miben látja az Othello aktualitását?

– Mindenben. Ha mindenképp mai, ciprusi aktuál-történelmi utalásra vágyik, akkor jelezhetem, hogy a szigetet tökéletesen megszállta a török térfélen túl: az orosz oligarchia-tőke. Ám nem ezért választottam a művet.

– Miért éppen az Othellot választotta William Shakespeare munkái közül?

– Ez a nyolcadik Shakespeare-rendezésem lesz, közvetlenül utána elkezdem a Coriolanus-t. Ám az sem lenne igaz, hogy azzal hitegetném magamat: Mindet meg akarom csinálni. Inkább ideidézem Magának a műsorfüzetemet:
„Negyedszázaddal ezelőtt, a rendszerváltásnak hazudott átszervezések előestéjén rendezhettem utoljára a Tisza-parti Nagyszínpadon Shakespeare-t, a Forradalom-viszontváró Hamletet. Pár évvel korábban kezdődött az EURÓPA Könyvkiadó Shakespeare-sorozata, Géher tanár úr meghatározó (utó)szavaival. „Az idő egy tökfej” – mondotta John Ford, „Kár, hogy kurva” című tragédiájában a haldokló Bergetto: Ragó Iván.
Mesteremnek (és szegedi elődömnek) Ádám Ottónak főműve volt a körúti Othello. Ahogy az ő választott, távoli mesterének: Sztanyiszlavszkijnak, sőt, még Efrosznak is. Zadek ezzel a művel robbantotta föl először a Nagy Elődök Színházát, – (NESZtek 🙂 –mikor én még gimnazistaként nézelődtem Berlinben.  Mit lehet kezdeni ennyi halottal? – Tartozom. Nemcsak a Démonoknak, a tiszta Desdemonának is. – Na, most jöhetnek az idézetek, Tanár Úr! 🙂 ”

www.hokkento.hu
2014.01.14.
Ballai Nikolett