Fekete Gizi: történhetne akár itt és most is

2013-12-02 11:19

Nagy színésznők jutalomjátéka Claire Zachanassian szerepe – Az öreg hölgy látogatását Sulyok Máriától Ruttkai Éván át Psota Irénig sokan sikerre vitték. A szegedi társulat ma 19 órától Fekete Gizivel a címszerepben, Hollós Gábor rendezésében mutatja be Dürrenmatt tragikus komédiáját a kisszínházban.
– Az igazán jól megírt remekművekben az én koromban már kevés az olyan szóba jöhető parádés, nagy szerep, mint Claire Zachanassian. Régóta vágytam rá, nagyon boldog vagyok, hogy most eljátszhatom. Ahogy olvasni kezdtem, az első perctől rabul ejtett; mint egy örvény, mindig mélyebbre ránt. Minden alkalommal találok még valami újat benne – mondja a szegedi közönség egyik kedvenc színésznője, Fekete Gizi, akinek régi álma teljesül a ma esti kisszínházi premierrel.
– Dürrenmatt a görög sorstragédiákhoz hasonlította darabját. Az egyik szereplővel, a Tanárral ki is mondatja: Claire olyan, mint egy antik hősnő, mint egy modern Médeia. Egy idő után mindig szinte eggyé forrok a figurával, akit alakítok, és elfogadom az igazságát, helyesnek érzem, amit tesz. Azt hiszem, én sem döntenék másképp Claire helyében, aki nem az igazságszolgáltatást akarja helyettesíteni, csak szeretné szembesíteni az embereket saját gyarlóságukkal, ostobaságukkal, pénzéhességükkel, megvásárolhatóságukkal. Igazából nem büntetni akar, csak szeretné visszafordítani a vele történteket. Kiszolgáltatott, várandós nőként fiatalon elárulták őt a pénzért. Most neki van pénze; és néhány évtized múltán az emberek újra végrehajtanak bármit a pénzért. Álszent módon azt mondják, ők nem megvásárolhatók, szeretik egymást, jó barátok, jó polgárok, jó honfitársak, csak épp van az a pénz, amiért feladják az elveiket. Claire nem a sors vagy a jóisten helyett akar valamit elvégezni, inkább csak azt az életet, amit a nyakába sóztak, meg akarja fejelni, szeretne egy kis mulatságot magának. Azt az embert, akit egy életen át szeretett, magához akarja láncolni, vissza akarja kapni. Csak a halálában látja olyannak, amilyen régen volt. Gondolkodtam, mi lenne, ha azt mondaná Ill: Claire, itt hagyok csapot-papot, fogd meg a kezem, és menjünk el. Szerintem nem kellene neki, mert Ill már nem az, akit egykor szeretett. Amikor véghezviszi a tervét, meghal Ill, életre kel ugyan a régi szerelem, de Claire élete is véget ér ezzel – fogalmaz Fekete Gizi, aki szerint a fiatal rendező, Hollós Gábor ambiciózusan, nagy lelkesedéssel irányította a társulatot.

– Rettenetesen élveztem a próbákat! Nem hagyományos előadást hoztunk létre, de arról szól, amiről kell. Szeretem a lendületes, fiatalos előadásokat, ha nincsenek bután eltérítve olyan irányba, ami fölösleges. Ebben szerintem minden a helyén van, minden korrektül megfogalmazódik, mégis újszerű. Ráadásul a mai életről szól, történhetne akár itt és most is, hiszen a világon mindent meg lehet vásárolni – véli Fekete Gizi, aki azt mondja, nagy élmény számára az új produkció azért is, mert csapatmunkában készült. – Körülvesz a társulat színe-java, nagyszerűek a kollégáim. Az Ill szerepét alakító Jakab Tamással minden jelenetünket imádom!

Büszke Ritára és Mátéra

– Egyszer Máté fiammal Thassos szigetén nyaraltunk, és az ottani csodálatos antik színházban Euripidész Iphigénia Tauriszban című drámájával vendégszerepelt egy athéni társulat. Fantasztikusan szólt görög nyelven, tudtam követni a történetet, életem egyik legmeghatározóbb színházi élménye volt. Akkor gondoltam rá, milyen jó lenne antik drámákat is játszani. Antigonét fiatalon megformálhattam Zalaegerszegen, de Elektra és Médeia sajnos kimaradt az életemből – meséli Fekete Gizi, akinek mindkét gyermeke a művészi pályát választotta.

– Ritát legutóbb Gilda szerepében láttam a szépen felújított Erkel Színház Rigoletto-produkciójában. Neki való szerep, hatalmas sikere volt. A hegedűművészként diplomázott Máté a napokban érkezett meg Karib-tengeri hajóútjáról New Yorkba. A legnagyobb öröm számomra, hogy mindketten megtalálták a helyüket, boldogok és nagyszerű emberek lettek. Azt hiszem, erre vagyok a legbüszkébb!

Délmagyarország
2013.11.29.
Hollósi Zsolt