Kultúra Barnák László: intenzív tanulási folyamat volt az első évad

A Szegedi Nemzeti Színház élére tavaly februárban nevezték ki Barnák Lászlót, aki tisztségét július 1-től tölti be. A teátrum igazgatója a pályázatában foglaltakat az első évadának végéhez közelítve messze túlteljesítette, habár ő maga is úgy fogalmazott, hogy zöldfülűként vetette magát az intézmény vezetésébe. Ennek a sikernek a hátterében az áll, hogy jobban nyit a nézők felé a színház és mindennek az előadást kell szolgálnia – véli Barnák.

– Elfáradt?

– Nagyon. Meg kellett ismernem alaposan a Szegedi Nemzeti Színház különböző területeinek működését gazdaságilag, műszakilag, művészetileg, kiterjedve az opera tagozat munkájára is. Sok terület van itt, hogy csak a két színházi épületet, a dorozsmai raktárt és műhelybázist említsem, amivel korábban nem volt szorosabb kapcsolatom, hiszen előtte még csak színészként vagy rendezőként dolgoztam itt. Az egyik része a munkának az volt, hogy alaposabban megismerjem ezeket a területeket, valamint azoknak a munkáját feltérképezzem, akik ezeken a területeken dolgoznak, illetve felhasználva az ő tapasztalatukat megpróbáljam azt a fajta gondolkodásmódot átadni nekik, amelyet a pályázatban megfogalmaztunk Horgas Ádámmal, aki most a prózai tagozat vezetője. Úgy gondolom, hogy nagyrészt sikerült is átültetni ezt a szemléletet vagy gondolkodásmódot a munkatársak hétköznapjaiba.

Ez azért nagyon fontos, mert a színházra fokozottan érvényes, hogy csapatmunkában lehet jól teljesíteni.

Az egyik, “fáradságos” része ez volt a munkának, ugyanakkor egy jó kihívás és izgalmas tapasztalatszerzés. A másik a hétköznapi adminisztratív teendők végrehajtása, a produkciók létrejöttének nyomon követése, egyeztetés a színészekkel, az énekesekkel, a tánckarral, az énekkarral, rendezőkkel, a díszletek és jelmezek gyártatása, a főpróbahetek lebonyolítása, a nézőkkel való kapcsolattartás, továbbá a marketing területnek az intenzív megújítása egy új arculattal, új csatornák keresésével. Azt gondolom, hogy az eredménye máris látható vagy érzékelhető. Úgy tapasztalom a kollégák visszajelzéseiből, hogy a Szegedi Nemzeti Színháznak újra hírértéke van a városon belül, van egy pezsgés körülötte. Hál’ istennek nagyon sok új, fiatal nézőt is be tudtunk vonni, hiszen volt egy olyan új gondolatom, ami a felső tagozatos általános iskolásokat is bevonta a bérletezésbe. Direkt olyan előadásokat is választottunk, amelyeket nekik is tudunk ajánlani. Ilyenek voltak a Tóték, a Szentivánéji álom és a Valahol Európában is. Mindemellett az is megmutatja az általunk megfogalmazott gondolatoknak a sikerességét, hogy teltházas előadásaink vannak.

– Volt alkalmuk módosítani az évad közben?

– A színházon belüli működésben mindig hagyni kell egy kis teret a rugalmasságnak, hiszen itt az emberi tényező a legfontosabb. Ha valaki például a dorozsmai bázisunkon megbetegszik, abból már csúszás lehet, később érkezhet be egy díszlet, ez pedig befolyásolhatja a művészek, a rendező munkáját. Meg kell néznünk a gazdasági helyzetünket is – ez sajnos nem túl rózsás, mert minket is nagyon érintett a TAO kérdése. Erre elvileg már van egy megoldás, a többlettámogatási rendszer, amit a szaktárca kidolgozott. Most várjuk a beadott pályázatunk eredményét. Azon rengeteg múlik, mert

itt tizenöt bemutatót gyártó, nemzeti státuszú intézményről van szó, ahol az opera, a kortárs balett ugyanúgy része a színházi műsornak, mint a prózai előadások mellett akár a szimfonikus zenekar koncertjei, vagy a meghívott produkciók.

Sokféle dolog van, ami miatt módosítani lehet. Az egy kérdés, hogy kell-e. De át lehet alakítani azt, hogy hogyan gondoljuk tovább az adott produkciónak vagy feladatnak a sorsát. Ennek a rugalmasságnak mindenki részéről ott kell lennie még akkor is, ha megpróbálunk nagyon precízen előre tervezni.

– Az első évada után érez bármi miatt megbánást?

– Nincs bennem. Azt vallom, hogy ez egy intenzív tanulási folyamat. Lehet azt mondani, rám is aggatták, hogy zöldfülűként ugrottam bele az intézményvezetésbe, még akkor is, ha előtte négy egyetemen különböző módon, de mégiscsak efelé orientálva tanultam színháztudományt, művészetmenedzsmentet vagy stratégiai marketinget. Remek dolog, hogy olyan profi kollégák vannak körülöttem, akik nyitottak arra a fajta gondolkodásmódra, ami jobban nyit a nézők és a város felé. Másfajta szemléletet tükröz a színház, mint a korábbi években. Ennek egy sarkalatos pontja van: mindennek az előadást kell szolgálnia.

Ha maximális színvonalú az előadás, akkor a néző is úgy távozik a színházból, hogy akár tetszett neki, akár nem, de mégis egy maximális színvonalú szolgáltatást nyújtottunk neki.

Amellett, hogy mi egy művészeti központ vagyunk, azt szokták mondani, hogy népszínházi vonulatot képviselve, sokféle dolgot kell kínálnunk a nézőknek, akik óvodás kortól egészen a szépkorúakig megfordulnak a színházban, egészen különböző földrajzi, gazdasági vagy családi háttérrel.

– Mi várható a következő évadban?

– A következő évadunk műsora gyakorlatilag készen van. Már megvannak a címek, az időpontok és a rendezők, de ilyenkor több szűrőn kell átmennie a programnak, mielőtt kikerül a nézők elé. Egy fontos változás van, mert már május elején szeretnénk meghirdetni a bérletmegújítást. Az elmúlt évben én indítottam egy előbérletező időszakot, ami korábban nem volt. Most ezt az időszakot újra felhasználjuk, csak a bérletmegújításokra, tehát ami eddig ősszel zajlott, azt most korábbra hozzuk, mert sok visszajelzésünk érkezett a teltházak miatt. Sokan nem jutottak jegyhez vagy megfelelő helyhez, és bízom benne, hogy egyrészt a régi nézőink megújítják a bérleteiket, illetve új bérletes vásárlókat tudunk majd ennek köszönhetően találni.

Forrás: szegedma.hu