Hogy veszik ki a szépség a világból, …

… ha a sznobok ítélkeznek?
Goethe fiatalkorban félbehagyott és Peter Hacks által továbbgondolt vígjátékát, A mundérvásárhelyi búcsút mutatja be Csiszár Imre rendezésében pénteken a Szegedi Nemzeti Színház.
Goethe 25 esztendős korában kezdett bele a felvilágosodás korának furcsa, néha nevetséges figuráit egy vásári forgatagban felvonultató színmű írásába. A történet bemutatja, hogy veszik ki a szépség és a kultúra a világból, ha a magukat felvilágosultnak gondoló sznobok ítélkeznek a művészetről, próbálnak színházat csinálni, miként söpri ki a felvilágosodás akaratlanul is az esztétikumot – mondta a rendező az MTI-nek a darab főpróbájának szünetében.

A félbehagyott darabot Peter Hacks gondolta újra a XX. században. A hosszúra nőtt egyfelvonásos darab így – talán Goethe ellenében – már a politikáról és a szexről szól, fogalmazott a művész. A nézők egy este tulajdonképpen két művet láthatnak: a vásártéren a plebejus rétegeknek szól az előadás, az emelkedettebb, hivatalos színház pedig egy bibliai témát, Eszter történetét dolgozza föl.

A Hacks-féle feldolgozás egyik lényege, hogy a darab tizennyolc szerepét csupán három színész játssza el, így a mű megidézi a cirkusz világát, ahol az illúzióknak kell hinnünk, mondta Csiszár Imre. Ezt szolgálja az is, hogy a színészek a különböző figurákat a bábjátszás egy-egy sajátos figurájának mozgásával idézik meg. A próbafolyamat komoly összpontosítást igényelt a három színésztől – Danis Lídiától, Borovics Tamástól és Pataki Ferenctől –, a koreográfia mellett nehézségeket okozott a szerepek közötti sűrű váltás és a veretes szöveg, melyet Bodolay Géza fordításában hallhat majd a közönség – árulta el a rendező.

MTI/MNO
2012.11.22.