Aktuális életérzésekről szól a kortárs német drámaíró, David Gieselmann világsikerű fekete komédiája, a Kolpert úr, amelyet Hollós Gábor rendezésében ma 19 órától mutatnak be a kisszínházban. Az előadást csak 17 éven felüli nézőknek ajánlják.
– David Gieselmann darabja napjainkban játszódik, kiindulópontja a mai, nagyvárosi unalom. Az embernek nagyjából megvan mindene – még ha olcsón is a Tescóból –, van egy csomó szabadideje is, de nem tudja, hogyan lehetne továbbhaladni. A főszereplő szerelmespár kitalálja, hogyan lehetne még fokozni valamit az életükben, és arra jutnak, csak úgy, ha kipróbálják azt is: milyen érzés megölni valakit. Milyen az, ha olyan hatalommal rendelkeznek, mint az Isten, aki el tudja venni az emberek életét. Ki is szúrják maguknak a nő munkahelyi főnökét, Kolpert urat a számviteli osztályról. Meghívják magukhoz vendégségbe – és kinyírják. Tulajdonképpen ez a darab előzménye, minderre előadás közben jövünk rá – vázolja a sztori kiindulópontját a fiatal rendező, Hollós Gábor, aki szerint roppant aktuális életérzést feszegető fekete komédiáról van szó, amely végül tragikomédiába torkollik. A színház a különleges előadást a vér, az erőszak és a meztelenség miatt csak 17 év feletti nézőinek ajánlja.
– Ez egy kipróbált, világszerte nagy sikerrel játszott darab, idehaza a Pesti Magyar Színházban és Székesfehérvárott is bemutatták. Örömmel fogadtam a meghívást, mert már akkor szerettem volna megrendezni ezt a darabot, amikor először elolvastam. Rossz tapasztalatok miatt sokan idegenkednek a kortárs daraboktól, vagy nem azt várják a színháztól, hogy az aktuális problémákról mai nyelven beszéljen. A legtöbb kortárs darab, ha igazán jó, könnyen provokatív lehet, mert azokra a problémákra kérdez rá, amelyek a sajátjaink. Sok néző úgy gondolja, mindezekkel bőven elég az életben, például a munkahelyén szembenéznie nap mint nap, este inkább kikapcsolódásra vágyik.
Többször is elhangzik a darabban: Miért nincs az embernek fegyvere, amikor a munkahelyére megy? Azt hiszem, ezzel a gondolattal a közönségből is sokan egyetérthetnek; különösen azok, akiknek kevéssé kedvelt főnökük van. A főnökök tehát vigyázzanak! – figyelmeztet tréfálkozva a rendező, aki két évig járt az ELTE filozófia és esztétika szakára, majd váltott, a Színház- és Filmművészeti Egyetem színházrendező szakán folytatta. Székely Gábor osztályában 2007-ben szerzett diplomát. Vizsgarendezése is kortárs darab volt: a Bodolay Géza vezette kecskeméti színházban Marius von Mayenburg Lángarc című drámáját állította színpadra. Izgatják az új, kortárs darabok; több ősbemutató is fűződik a nevéhez, így Roland Schimmelpfennig Látogatás Apánál és Jon Fosse Valaki jönni fog című színműve. Szabadúszó rendezőként dolgozik, a mostani szegedi szereplőgárdából már jól ismerte Kéner Gabriellát és Sorbán Csabát, akivel Kecskeméten volt közös munkája, Barnák Lászlóval pedig egyszerre járt a színművészetire – így félszavakból is értik egymást. Borsos Beátával és Kárász Zénóval is gyorsan összecsiszolódtak. A szegedi felkérésnek azért is különösen örült, mert manapság kevés színház vezetése ad lehetőséget fiatal rendezőknek a bemutatkozásra.
Délmagyarország
2012.10.26.
Hollósi Zsolt