Pillangósors a Nagyszínházban

Pénteken debütált a Nagyszínházban Puccini Pillangókisasszonya, a legtöbbet játszott opera a világon. Ha valaki szereti a műfajt, ebben biztosan nem fog csalódni.

A Madama Buttyerfly-t rendezőként jegyző, német nyelvterületen színészként is jól ismert Ferkay Tamás – védjegye mintegy 170 rendezés 12 országban – igazán szép operát vitt színpadra, mindkét szereposztásban igen erős operaénekesekkel, mint a Pinkertonként fellépő László Boldizsár és Balczó Péter, a Cso-cso-szánt éneklő Létay Kiss Gabriella és Kovács Éva, a Suzukit magára öltő Vajda Júlia és Szonda Éva. Sharpless konzulként Kelemen Zoltán és Cseh Antal lép színpadra, Goro ügynök szerepében Szerekován János és Decsi András. Szép munkát kapunk Molnár Zsuzsanna díszlet- és jelmeztervezőtől is, a japán kultúrából ismert könnyeden mozgatható falakat, akárcsak a fényeket a rendezés ügyesen használja.

A szombati előadáson az immár tizenötödik operaszerepét éneklő László Boldizsár a tőle megszokott magabiztossággal alakította Pinkertont, hangjához szépen illik Kovács Éva Cso-cso-szánja, aki kedves átéléssel jeleníti meg a megtestesült reménykedést és naivitást. Szokás a darabok “mindig aktuális” voltára utalni, és ebben az esetben az interkulturális találkozás valóban megéri az említést. Több mint száz év távlatából a kultúrák közötti érintkezés sajátos szempontú megközelítése még mindig érdekes. A japán alázat és feltétlen nélküli odaadás (sztereotíp?) példája Cso-cso-szán, aki büszkeséggel lép házasságra az amerikai hajóhadnaggyal. Odaszánása teljes: hazája hagyományait és vallását is elhagyja, amiért kiátkozza korábbi közössége, ilyen értelmű idegenné válása, otthontalansága ellenére mégis boldog, mert paradox módon az idegen Pinkertonban a szerelem révén véli megtalálni új kulturális identitását, idealizálva az amerikai kultúrát. Pinkertont a kezdetek kezdetén inti Sharpless konzul, a hajóhadnagy vásárolt felesége komolyan veszi a játékházasságot. Három évig visszavárja az elhagyott Cso-cso-szán szerelmét, aki csak azért tér vissza, hogy – immár amerikai feleségével – magával vigye kisfiát. Butterfly szárnyalása és törékenysége, naivitása és megcsaltsága, szeretetreméltósága és halála egyszerre sűrűsödik a pillangó metaforájába, amit szépsége miatt becserkésznek egy lepkehálóval, majd megölik, és egy tűvel átdöfve tesznek a pillangógyűjteménybe. A rendezésben szépen kidomborodik Pinkerton bohém világfi alakja, aki képtelen túllátni saját önzésén, a végén mégiscsak átéli azt a lelkiismeret-furdalást, mely életét önkezével kioltó japán felesége miatt mindig vele marad.

szegedma.hu
2012.03.18.
Arany Mihály