Liszt-premier a nagyszínházban:

Don Sanche, avagy az opera paródiája
Anger Ferenc rendező leleményesen megoldotta a reménytelennek tűnő feladatot: Liszt Ferenc egyetlen operájából, a Don Sanche-ból mai színházat csinált. A naiv tündéroperát a műfaj kacagtató paródiájaként állította színpadra.
Liszt-premier a nagyszínházban: Don Sanche, avagy az opera paródiája
Szeged – Anger Ferenc rendező leleményesen megoldotta a reménytelennek tűnő feladatot: Liszt Ferenc egyetlen operájából, a Don Sanche-ból mai színházat csinált. A naiv tündéroperát a műfaj kacagtató paródiájaként állította színpadra.

Kovalik Balázs Sevilla, se borbélya reveláció volt a 90-es évek végén a kisszínházban; kiderült: Szegeden is lehet az operával játszani. Az abszurd, groteszk produkciót a közönség akkor is vegyesen fogadta: az ortodox operarajongók többsége fanyalgott, sok fiatal számára viszont ez volt az első élvezetes opera-előadás, amellyel találkozott. Anger Ferenc is Kovalik zenés színházán iskolázódott, most pedig az emlékezetes Rossini-produkció szellemében gondolta újra Liszt Ferenc Rossini-utánérzésnek ható egyetlen, még gyerekkorában született operáját. A Don Sanche, avagy a szerelem kastélya nem különösebben izgalmas darab: hosszú nyitánya és kellemes, első hallásra fülbemászó melódiái a jól ismert, nagy elődök műveit idézik. Liszt születésének 200. évfordulója apropó arra, hogy megismerjük – és lelkiismeret-furdalás nélkül el is felejtsük. A rendező érdeme, hogy a tisztelgő ismerkedés patetikus, hamis ünneplés helyett szórakoztató mulatság.

A szerelem kastélya – ahová csak viszontszeretettek léphetnek be párban – szocreál lakótelepi szórakozóhelyet idéz. A bejárat felett gót betűk hirdetik a trendi műintézmény rövidített nevét: ChdA – vagyis: Chateau d’Amour; férfi-nő WC-piktogram jelzi a belépésre jogosító helyes összetételt. A bebocsáttatásért csengető szerelmesek sokfélék: szabványos párocskák mellett fehér bottal és járókerettel érkező páros éppúgy beléphet, mint a partnert vásárló úriember. Képmutató diszkrimináció: az azonos nemű fiú- és lánypárnál kigyullad a tiltó WC-piktogram; de amint a helyes útra térnek, vagyis párt cserélnek, számukra is megnyílik a szerelempalota. Szendrényi Évának láthatóan kevés pénzből kellett összehoznia a díszletet, de az abszurdba hajló rendezésnél úgysem a tökéletes látványon van a hangsúly.
A címszereplő lovagot kinyúlt pulóverben, piros farmerben László Boldizsár némi pátoszos öniróniával fűszerezve alakítja. Könnyedén, muzikálisan énekli az Elzire hercegnő iránt mindhiába epekedő Don Sanche kényelmetlenül magas, édeskés szólamát. Alidor varázslóként Altorjay Tamás lép színre; a produkció paródia jellege akkor válik végképp egyértelművé, amikor a zöld szemű szörny baldachinos ágyon, átdöfve pihenő áldozatairól lerántja a leplet, majd porrá morzsolja a két koronás fő koponyáját. A gegparádét folytatva a második részben már mint félszemű Wotan főisten, lándzsával a kézben jelenik meg, majd a méretesebb sorompóra cseréli fegyverét. Laczák Boglárka pártás főkötőben hisztis Elzire hercegnőként udvarhölgyeivel látványos népviseletben vonul a szerelem kastélya elé; ám csalódniuk kell: a szabály az szabály, belépés csak párban. A kaput őrző Apród – ebben az értelmezésben vadítóan piros minikosztümben bombázó stewardess, akit Nánási Helga nőcis rafinériával játszik – nem tesz kivételt. Horák Renáta Zöldy Z. Gergely komor jelmezében ügyesen hozza a mankóval bicegő Zélis vénkisasszonyos karakterét. Látható kedvvel vesz részt a bolondozásban a kórus is: a paródia csúcspontja a hárfaerdőben muzsikáló asszonyok tömeges szülése. Gyüdi Sándor főigazgató dirigálásával a szimfonikusok biztos zenei alapot adnak az előadáshoz – bár ebben a produkcióban a muzsika és az énekművészet helyett inkább a színpadi játéké a főszerep.

Ha már lúd, legyen kövér – Anger Ferenc következetesen végigvitte paródiakoncepcióját: magyarra fordította az eredeti francia szöveget, és a nyelvi humor lehetőségeit is sikerült kiaknáznia. Don Sanche és Elzire végül egymásra talál; a viszontszeretettek közösen éneklik a szerelem kastélyában: „Építsünk együtt szebb, jobb jövőt!"

Délmagyarország
2011.11.21.
Hollósi Zsolt