Gidró Katalin: Néha hiányoznak a hegyek

A Liliom Julikája, Tünde, Édes Anna – most pedig Mása a Három nővérben. Több főszerepet is eljátszott már az Erdélyből indult Gidró Katalin, amióta 2009 őszén a szegedi társulathoz szerződött, sokan mégis azt a pikáns székely népmesét említik először, amit ünnepi gálaesteken hallhattunk tőle.
– A székely népmesét Szegednek köszönhetem, mert bár tudtam ezt a fajta székely beszédet, korábban soha nem volt alkalmam megmutatni. A Nyitány-gálára tanultam meg, és hihetetlen , hogy ennyien szeretik. Sokféle közönségnek előadtam már, és mindenhol osztatlan sikert aratott. Különös eufória lesz úrrá rajtam, miközben mondom, egyrészt nagyon a sajátom, másrészt eszembe juttatja az otthonom, úgy érzem magam, mint egy gyerek, aki kapott egy mesekönyvet, és azt gondolja, hogy az övé a legszebb a világon – meséli Gidró Katalin, aki 2009 ősze óta tagja a szegedi színház társulatának.

– Gondolkoztam már: vajon a történet ragadja meg a nézőket ennyire? Rá kellett jönnöm, hogy nem, a második percben már mosolyognak, egyszerűen a székely nyelvjárás tetszik nekik. Ez a stílus, nyelvezet kevésbé lelhető fel a mostani erdélyi színjátszásban, a színpadi beszéd letisztultabb, homogénebb lett. Én mindig elérzékenyülök, ha otthoni előadást nézek, mert hallom a különbséget. Tudom, rajtam is hallani, s bár sokan jegyzik meg, szépen beszélek, volt rá példa, hogy egyszerűen „letájszólásozták" a színpadi beszédemet – mondja.
Manapság is minden nyarát szülőföldjén, Erdélyben tölti. – Szükségem van rá, hogy feltöltődjek, és úgy érezzem, hogy nem szakadtam el teljesen. Ilyenkor mindig elölről kezdem, és sokadszorra is felkeresem kedvenc helyeimet. Múlt nyáron székely ruhát varrattam nagytatám szülőfalujában, Csíkkarcfalván. Néha hiányoznak a hegyek Szegeden, viszont itt sokkal jobb biciklivel közlekedni. Gyakran járok moziba, az Anna fürdőbe, szeretem a Tisza-partot, a halászlét, és nagyszerű művészettörténet órákat hallgatok a Reök-palotában.

Filmlegendák bűvkörében

– Gyerekkoromban inkább az amerikai és olasz filmlegendák bűvkörében éltem, és arról álmodoztam, hogy filmszínésznő leszek, később olyan „elérhetőbb" színésznők lettek a példaképeim, mint Kubik Anna, Tóth Ildikó, Börcsök Enikő. Nem akartam és nem is kellene hasonlítani rájuk, inkább emberileg és színészileg tartom őket nagyra – hangsúlyozza Gidró Katalin.

Sokféle főszerepben láthatta a közönség Szegeden: volt Tünde, a Liliom Julikája, Édes Anna – tegnap mutatkozott be Másaként a Három nővérben. – A legnagyobb kihívás az Édes Anna volt: szinte csak az arcommal, némán játszom el a tébolyult cselédlány rendkívül nyomasztó történetét. Három órán keresztül állok a színpadon, s amikor a szünetben mindenki kimegy, én meg bennmaradok, onnantól mintha elkezdődne valami más. Már nem látom magam kívülről, nem gondolok a felvonáskezdésre, a történetre, pakolok mechanikusan, és élem Anna életét. Egészen különös érzés… Nem lehet úgy csinálni, mintha… Nem lehet hazudni, minden este bele kell halnom, és ehhez egy fejgépem van, ami természetesen kiemel – ugyanakkor szűk keretbe zár. Egy színésznek nem jöhet el minden este ez az „áldásos állapot" – a teljes azonosulás –, engem mégis ez izgat legjobban a színházban – fogalmaz a fiatal színésznő.

– Csehovval a Színművészeti Egyetemen találkoztam először, harmadéven, Zsámbéki Gábor Cseresznyéskertjében Várját játszhattam. Csehov darabjaiban szerepelni minden színész álma. Elképesztő szerepeket írt. Ez a Három nővérre fokozottan igaz: több mint tíz kiváló szerep van benne, és a társulat hihetetlen kedvvel és megújult erővel próbálta. Másának különösen örülök – a drámairodalom egyik legizgalmasabb nőalakja, és nagyon jó érzés Anna után ezt a fanyar humorú, szabadelvű, okos, sorsa ellen fellázadó nőt megformálni. „Ha az ember részletekben kapja a szerencséjét, darabokban, aztán elveszíti mint én, akkor lassanként eldurvul, és tombolni kezd" – a Három nővér egyik legszebb gondolata remekül jellemzi a középső lányt. Megélheti azt, amire a másik kettő képtelen: az igaz szerelmet Versinyinnel. Búcsújelenetük a színháztörténet egyik legszebb jelenete.

Délmagyarország
2011.04.09.

Hollósi Zsolt