Virtureális játékosok

A Mobil Front Műhely a nagyszínház balett-termében nagy sikerrel mutatta be Barnák László és Deme László virtureális játékát, A rejtőzőket. A darab egy számítógépfüggő fiúról szól.
A Hal a zacskóban után újabb formabontó, izgalmas produkciót láthat a közönség Barnák László rendezőtől és lelkes csapatától. A rejtőzők életképmozaikokból összeálló mai színjáték; főhőse Sean, a számítógépfüggő srác, aki valódi kapcsolatok nélkül, a maga teremtette virtuális világba zárkózva Fonzy néven vegetál. Amikor szülei főiskolára küldik, úgy éli meg a valóságot, mintha játékának folytatása lenne. A hús-vér emberek azonban nem úgy irányíthatók, mint a virtuális figurák, így a konfliktusok elkerülhetetlenek. A darab műfaji megjelölése – virtureális játék – találó; a néző nem lehet biztos benne: mi a játék, mi a valóság. A szerzőpáros ugyan nem megy mélyre a szereplők motivációinak bemutatásában, de a villanásszerű jelenetekből így is összeáll a kép: napjaink jellegzetes figurái, devianciái, kommunikációs problémái, ellentmondásai kerülnek terítékre.
Stúdió-előadásról lévén szó a díszlet csak jelzésszerű – egy nagy plazmatévé segít a számítógépes játék világát megidézni. Poroszlay Kristóf tipikus mai srácnak mutatja Seant, Lazók Mátyás kirobbanó energiával, hitelesen játssza a meleg Pault. Erdélyi Tímea meggyőző Lauren, Márkus Melinda jó Judy. A narrátorként vissza-visszatérő Szívós László rapperes magánszáma telitalálat. Rokonszenves, hogy a tapasztalt pályatársak milyen odaadással vesznek részt a fiatalok kísérletező játékában: Fekete Gizi két jellegzetes anyatípusról, Borovics Tamás pedig a zsarnok apáról, majd az erotomán olasz irodalomprofesszorról fest percek alatt remek portrét.

Délmagyarország

2010.04.22.

Hollósi Zsolt