Továbbjátszásként tért vissza február 10-én és 12-én a „Hal a zacskóban” a Kisszínházba. A Barnák László által színre vitt és Deme Lászlóval közösen írt produkció mély tartalmat kínál, de „fogyasztható”, feldolgozható, sőt nem egyszer rendkívül humoros módon.
Stúdiószínházi élményre hívta a „Hal a zacskóban” a nagyérdeműt. Valóban előkerült a hal is, a zacskó is, a víztükör pedig társadalmunk valóságát volt hivatott visszaverni.
Bátor, de részleteiben is jól átgondolt és gondosan kidolgozott művet vitt színpadra Barnák László, melyben helye van a mindennapok defektekkel terhes légkörének, a rövid, de mély történetek ki nem mondott „filozofikus üzenetének”.
„Vörös kód! Vörös kód! A generátorok feltöltődtek, a folyamat elindult…” – az üres tudomány sekélyes frázisai képezik a mindenkori „előbeszédet” a rövid jelenetek, párbeszédek között. A Nagy Hadronütköztetőben – a francia-svájci határon létesített CERN részecskegyorsítóra utalva – minden készen áll, és készen állnak a szereplők is, hogy ütközzenek, kölcsönhatásba lépjenek, pályára állítsák, vagy épp letérítsék egymást és önmagukat.
A lány megmondja a fiúnak, hogy terhes. A fiú örül, de a lány nem vele akarja felnevelni a babát… Süket lányával mostohán bánik az apa, mit tehet a fiútestvér? Az elhagyott fiú a pszichiáter sokathallott kanapéján öntené ki szívét. A pszichiáter újdonsült kedvese a csalódott fiú szerelmének anyja. Az anya: jósnő. Enyhe képzavarral szólva: a kártya el van vetve. Az anya szereti a lányát, de még jobban szeretné, ha a lánya nem nála keresne vigaszt, és hagyná élni a saját életét. A süket lányát elhanyagoló apa biztonsági őr, aki egy nap egy gyökeret kap, ami természetesen nem drog… Utcai zavargásokról hallunk, és nem Hamlet-i módon, de előkerül egy halott báty szellemi is…
Külön érdekessége a darabnak a süket karakter bevonása – a változatos kifejezési formák (a csalódott fiú hisztériája, a jósnő és a pszichiáter kommunikációja, a tudósok szaknyelvbe fulladó frázisai) mellett a töredékes kommunikáció megtestesítőjévé válik a hallássérült lány (a darab jeltolmácsa: Vörös Krisztina).
Keresés, úton levés, tudatlanság a nagy tudományos felépítmény álarca mögött. A dialógusokat a megfelelő helyen jól eltalált zenei betétek oldják fel, lendítik tovább: a melódiákat Matkó Tamásnak köszönhetjük.
Ismert nevek a színpadon, mai köntösben, mai helyzetekben, a szokott magas színvonalú alakításban: Poroszlay Kristóf, Galkó Bence, Fekete Gizi, Horváth Illés, Márkus Melinda, Szívós László, Egger Géza, Erdélyi Timea, Borsos Beáta, Pataki Ferenc, Cedric Paillot.
Kíváncsian várjuk a fiatal rendező újabb művét, „A Rejtőzőket”.
Fotógaléria:
http://szegedma.hu/hir/szeged/2010/02/szinhaz-a-%E2%80%9Ehal%E2%80%9D-a-szinpadon/
szegedma.hu
2010.02.13.
Arany Mihály