…az igazmondásról, a becsületességről
Jékely darabjától van mit tanulnunk
Az aranyszőrű báránnyal telik a hétvége a Kisszínházban. A darab szerzője, Jékely Zoltán egy közismert magyar népmesét formált zenés mesejátékká. A tanulság a klasszikus: mese – nem csak gyerekeknek.
Móra Ferenctől is ismerhetjük a Mátyás-legendáriumhoz tartozó történetet, a Mátyás életét feldolgozó népmesék mindegyike említi az aranyszőrű bárányt és a hűséges juhászt. Jékely színdarabja annyiban különbözik a Móra által feldolgozott mesétől, hogy versben íródott – ami egy fantasztikus különlegesség ma, amikor ma meglehetősen pongyolán, csúnyán, magyartalanul beszélünk a hétköznapi életben – emeli ki Sándor János (alsó képünkön), a darab rendezője. Így most a színpadon briliáns csengő-bongó verssorok közt jelenik meg a hűséges juhász története.
A mese önmagában, már nyelvi szintjén is számos érdekességet hordoz. A főszereplő lány neve Csuporka (Márkus Melinda) – itt Magyarországon már senki nem tudja, hogy mit jelent, pedig ez egy erdélyi, székely név, egy kis bíborpiros virágot, egy szobanövényt jelöl. A másik főszereplő, Kölönte, az udvari bolond (Járai Máté), akinek a nevét ma már szintén legfeljebb a horgászok tudják megfejteni: a kölönte hegyi patakokban élő fürge halacska. Így beszél minden név a darabon belül.
„Mesejátékról van szó, de ha huszonegyedik századunkra gondolunk, nyugodtan beülhetnek a felnőttek is, és megnézhetik, mert van mit tanulnunk azokról a fogalmakról, amik mára már elvesztek: a hűségről, az igazmondásról, a becsületességről” – mondja Sándor János. „Ezek a legnagyobb hiányok a mai világunkban. E szavakat vagy nem ismerik, vagy megváltozott a tartalmuk. Ma már az igazmondás a ravaszkodással egyenlő. A mese azonban mindig igazat mond, gyerekeknek szól, és csak a gyerek mondja ki azt, hogy ’a király meztelen’” – összegez a rendező.
Kérdésemre, hogy mennyiben igényel speciális technikákat az – elsősorban – gyereknek szóló darab, Sándor János Borovics Tamás színészt idézi: a gyerek nem hülye, csak gyerek. „Pontosan ugyanúgy gondolkodik, mint a felnőtt, csak neki tisztábban, ravaszkodás nélkül kell elmondani azt, amit el akarunk mondani” – érvel a rendező. Nem lehet becsomagolni azokba a diplomáciai, színpadi szófordulatokba, amikbe mi rejtjük a mondandónkat. Magát pedig azt a szót, hogy „gyerekdarab”, Sándor János zárójelbe tenné. „Egy színpadi művet jól eljátszani mindig feladat. Általában az ilyen jellegű darabokban csak annyi a különbség, hogy egyenesebbek a jellemek. Nem fekete-fehérek, csak egyenesebbek. A ravasz ember ravasz, a becsületes nagyon becsületes. De ettől még vannak megingásai. Mitől lesz hős egy hős? Attól, hogyha fél, és legyőzi a félelmét” – magyarázza Sándor János.
szegedma.hu
2009.11.21.
Arany Mihály