Bohémek – utcai harcokban

Szeged – Pál Tamás újszerű rendezésében, Gyüdi Sándor vezényletével mindkét szereposztással sikert aratott a Szegedi Nemzeti Színházban a Bohémélet. Több fiatal énekes is debütált Puccini népszerű operájában.
Nem is értem, miért gondoltam, hogy Pál Tamás karmestertől majd a Zeffirelli-opera-produkciókhoz hasonló, minden apró részletében korhű, klasszikus Bohéméletet várhatunk. Az örökifjú muzsikustól ehhez képest zavarba ejtően újszerű, a zenéből építkező, sok saját gondolatot, eredeti ötletet tartalmazó modern értelmezést kaptunk.

Székely László letisztult, már-már minimalista díszletet tervezett: feketéből indulva fehérbe vált a padlásszoba, a Momus kávéház, de még a bútorzat is. A párizsi háztetők halszemoptikával torzított sziluettje is feketén tűnik fel a háttérben. Fekete-fehér a játékot végigkísérő angyal- és ördögfigura is – fekete kalapban, kabátban feltűnik a kávéházi fehér zongoránál Puccini hasonmása is. Pilinyi Márta konkrét korszakhoz nehezen köthető jelmezeiben a bohémek hoznak élénk színeket a színpadra.

Legfeltűnőbb az élénkvörös bundában, vörös hajkoronával afféle túlérett bestiaként színre lépő, felékszerezett Musetta. Vajda Júlia hisztérikus vadmacskának mutatta, váltótársa, Fülöp Zsuzsa inkább fülledt bujaságát nyomatékosította, miközben nagyszerűen énekelte a keringőt.
A pénteki premieren László Boldizsár alakította Rodolfót – fényes, erőteljes hanggal, olaszos ízekkel-színekkel, latin temperamentummal. A szombaton bemutatkozó, szimpatikus Boncsér Gergely kamaszos fiatalsága illik az álmodozó poéta szerepéhez, kiváló adottságokkal rendelkezik („olyan a hangja, mint a fiatal Franco Corellié” – mondta róla egyik kollégája), de énektechnikáját érdemes még továbbfejlesztenie.
Mimiként mindkét este Kónya Krisztina lépett színpadra, pénteken még kicsit fáradtnak tűnt a hangja, másnap már sokkal frissebben, erőteljesebben, élményszerűbben énekelt – talán játéka is ettől vált még plasztikusabbá.

Operadömping

Az Operaverseny és Fesztivál a Mezzo Televízióval holnap kezdődő idei döntője miatt legközelebb csak november 27-én és 28-án, valamint december elején játsszák a nagyszínházban a Bohéméletet. Akkor mutatkozik majd be a másik Mimi, Pasztircsák Polina, aki a világhírű szoprán, a szerep legendás megformálója, Mirella Freni tanítványa. Azért nem tudott most debütálni, mert az elmúlt napokban nemzetközi énekversenyen vett részt külföldön.

Andrejcsik István Benoit szerepében olyan jelmezben tűnt fel, mintha nem is a háziúr, hanem maga az ördög vagy legalábbis Cipolla, a varázsló lenne. Alcindoróként bankárszerelésben karakteres volt a kopaszra borotvált Gábor Géza – és másnap Koczor Kristóf is.
Lélekmelengető „kabátáriát” énekelt a Colline szerepét mai hippiként alakító Altorjay Tamás. Váltótársa, a debütáló Kiss András kicsit elfogódottan indított, de muzikalitása így is bebizonyosodott. Schaunardként Réti Attila, majd Cseh Antal bohémkodott. Marcellóként Kelemen Zoltán és Geiger Lajos két teljesen különböző, mégis hangban és játékban egyaránt érvényes művészfigurát hozott.

Gyüdi Sándor vezényletével a zenei csúcspontokat drámai erővel hangsúlyozva, kifejezően játszott a Szegedi Szimfonikus Zenekar. Jól vette az akadályokat a Szegedi Egyetem Énekkarának és az SZTE Juhász Gyula Gyakorló Általános Iskola gyermekkórusainak tagjaival kibővített színházi énekkar.

Pál Tamás élő, mai színházként vitte színre Puccini operáját. A bohém művészek sorsszerű tragédiáját a negyedik felvonásban előrevetíti a kettétört mestergerenda. A széteső mikrovilág mögött korábban felsejlik a fenyegető, már-már polgárháborús társadalmi háttér is: plasztik védőpajzsokkal felsorakozó rendfenntartók küzdenek az utcai harcokban a dobáló, fegyverrel támadó szélsőséges tömeggel. Az utalások nyilvánvalóak.
Délmagyarország
2009.11.02.
Hollósi Zsolt