Sikerdarabnak szánták, de nem lett az. Úgy gondolták, hogy Shakespeare helyett legyen inkább Shakespeare, Telihay helyett meg Bodolay. Hogy kinek jó, és kinek nem, azt döntse el inkább mindenki maga.
Shakespeare-től nem meglepő módon, a Tévedések komédiája tele van kavarással. Legyen két iker, akiknek iker szolgálói vannak, és nyilván a család szakadjon ketté, apa induljon el megkeresni az elszakadt felet, apát akarják megölni és a végére apa, anya, a fiúk és szolgáik találjanak megint egymásra, találjanak rá a szerelemre és éljenek boldogan, amíg lehet. Hát valahogy így néz ki. Mindez megspékelve kölcsön díszlettel, némi ripacskodással, rossz poénokkal, közönségnek bemutogatással, Bodolayval.
Ennél többet nem nagyon lehet elmondani a szegedi előadásról. Ötlet nem sok, de Szegednek nyilván jó a kölcsön díszlet is, úgyse láttuk a nagyváradit, nem tudjuk, hogy mi a régi és mi az új.
Színészfronton se kell nagyon törnie magát senkinek, talán Borovics Tamás és Gömöri Krisztián iker-szerepei jelenthetnének kihívást, de ezt is el kellett rontani a végére buta, arctalan babákkal, nehogy aztán a néző ne értsen valamit. A legjobb karakter az egész előadásban az alig szereplő Szívós László féle háromlábú rendőr. Mindemellett természetes, hogy a lányok dögösek, de ehhez méltóan éppoly kibírhatatlanul nyafogóak is. A néző, ha meg bugyuta, beveszi, ha nem, akkor minél hamarabb elfelejti és reménykedik, hogy lesz ez még jobb is.
http://www.artstab.hu/tevedesek-komediaja-a-nemzeti-szinhazban
Petró Julianna