Kötik az ebet a kalózhoz

Szeged – Magyarországi bemutatóként, Kalózkaland címmel tűzte műsorra a szegedi színház Sullivan abszurd angol humorba csomagolt operettjét – jól szórakozott rajta a publikum.
Fülbemászó muzsikát komponált Sullivan Gilbert szövegkönyvéhez – operettjüket eredetileg Penzance kalózai címmel a szegedi nagyárvíz évében, 1879-ben mutatták be New Yorkban. Bár az angolszász világban azóta is roppant népszerű a darab, 130 év kellett ahhoz, hogy hazai színpadra is megérkezzen.

A rendező, Almási-Tóth András rajzfilmes világba helyezte a fárasztó történetet: a tévedésből kalauz helyett kalózinasnak adott Frederic a 21 éves kort elérve szabadulna a szolgálatból. Ám kiderül: mivel szökőévben február 29-én született, igazából csak ötéves, így még hat évtizedet kell szolgálnia ahhoz, hogy 21. születésnapját elérje – és szabadulhasson.

Balla Margit díszletének fő eleme egy világítótorony, a színpad hátterében a óceán kéklő horizontja Disney-kastéllyal és szigettel. Halálfejes zászlóval úszik a színre a vitéz kalózhajó: animációba illő rozzant deszkabárka. Abszurd, meseszerű teret álmodtak a játékhoz; a rajzfilmes hatást erősítik Földi Andrea elvarázsolt jelmezei is: az ellentengernagy gyámleányai a sirálytól a delfinen át a medúzáig a tengerek összes lakóját magukon viselik. Barta Dóra jópofa koreográfiájára zöld fűcsomóként murisan táncol a kar – lám, ilyet is tudnak…
Bár operett-kalandnak nevezi a színlap a darabot, ősmusicalhez van szerencsénk – egy évszázaddal később Webber világsikerű modern musicaljei is ezt az irányt fejlesztették tovább. A Gyalog galoppot idéző abszurd humor mozgásban is végigvonul a darabon, vicces a szöveg is, a muzsika pedig az opera paródiája – a műfaj sok jellegzetességét kifigurázza. A szerelmes duettek kacagtató görbe tükre Mabel és Frederic kettőse: a májbajos naiva ígéretet tesz az ágáló hősszerelmesnek, hogy hűségesen kivárja azt a hatvan évet, amíg szabadul. A két szereposztás közül az elsőként látott Fejszés Attilának a mozgása volt meggyőzőbb, László Boldizsár viszont hanggal sokkal jobban győzte a tenorkarikatúrát. Kónya Krisztina és Bucsi Annamária is könnyedén énekelte az operai igényű, nehéz koloratúr szerepet. A gyámfiára gerjedő Ruthot Vajda Júlia és Szonda Éva is kellő iróniával adta. Mozgásával kitűnt a Bánvölgyi Tamás–Poroszlay Kristóf páros. Nagy derültséget keltett gumicsizmás, skót szoknyás, bornírt őrmesterként Gábor Géza és Altorjay Tamás is.

Koczka Ferenc és Kardos Gábor vezényletével is élvezetesen muzsikáltak a szimfonikusok. Bár akad lötyögés, üresjárat is az előadásban, a közönség nagy tapssal díjazta a példás társulati összjátékot.

Varró-humor

Varró Dániel briliáns fordításában telitalálat többek közt a „mitológiailag sem aluledukált” ellentengernagy dala: „Mert tudom, hogy a Tigris melyik partján feküdt Ninive, / És lejátszom a szalamiszi ütközetet minibe, / S mert tudom, hogy a Nikomakhoszi etika miben áll, / Hát én vagyok az ellentengernagyok közt az ideál”. Andrejcsik István az operák hadaró sikerszámainak parádés paródiáját adja.
Délmagyarország
2009.03.24.
Hollósi Zsolt