Paul Anka énekel…

Arthur Miller Pillantás a hídról című drámáját mutatják be péntek este a szegedi Kisszínházban. Hargitai Iván rendező szerint a mű főszereplője az állati szenvedély. Sallai Nóra, aki ezzel a darabbal mutatkozik be a szegedi közönségnek, úgy fogalmazott: kőkemény dráma.

– Szerelmi féltékenységgel és a házasélet minden nehézségével megtűzdelt életről olyan sűrűséggel beszél Arthur Miller, hogy a darab nem tud veszíteni az aktualitásából. Örök érvényű – fogalmazott Hargitai Iván rendező a Pillantás a hídról című művel kapcsolatban, amelyet ma este 7 órakor mutatnak be a szegedi Kisszínházban.

A történet egy Amerikában élő olasz család drámája: a férj beleszeret nevelt lányába, és szenvedélye halálhoz vezet. A kalapácsos gyilkosságot Paul Anka Destiny című számára követik el.

– Kőkemény dráma – mondta a Catherine-t alakító Sallai Nóra. A fiatal színésznő szeptemberben szerződött a Szegedi Nemzeti Színházhoz, ezzel az alakítással mutatkozik be az itteni közönségnek. Gáspár Tibor 13 évig volt a békéscsabai színház tagja, öt éve szabadúszó színész. Most Eddie-ként láthatjuk.

Az utolsó jelenet. Megyeri Zoltán, Pataki Ferenc, Sallai Nóra, Gáspár Tibor és Fekete Gizi.
Fotó: Karnok Csaba

– Intenzív hat hét áll mögöttünk, arra is volt idő, hogy érjen a szerep – beszélt a próbákról.

A rendező szerint a mű főszereplője a bennünk lévő szenvedély, ami – „akárhogy is nézzük, és ezt így gondolta Miller is – állati.” Kezelni lehet, de letagadni képtelenség. Bármennyire is szeretnénk drága autók és márkás ingek mögé bújva civilizáltnak látszani, a szenvedély ugyanúgy bennünk van, mit az intellektus. Hogyan fogad a szegedi közönség egy ilyen drámát? A rendező úgy gondolja, az egészséges népszínházi vonulatba belefér, hogy az operett, vígjáték mellett olyan műfajok is szerepeljenek, amelyek nemcsak a szórakoztatásról szólnak, hanem továbbgondolkodásra késztetik a nézőt a saját életével kapcsolatban.

Nem luxuscikk egy komolyabb gondolatokkal bíró darab – fogalmazott. A próbákkal kapcsolatban elmondta: a „színházasdi” egy része szakmát és profizmust igényel, de csak ettől még nem fog megszólalni, legfeljebb mutatós lesz a mű. Ha nem tud személyessé válni a történet a színészek számára, és nem akarnak magukról is beszélni, akkor messze nem lesz elég izgalmas a darab sem nekik, sem a nézőknek. A próbák során a munka nagyrészt tehát arról szól, hogy hogyan lehet valami egyszerre teátrális, másrészt mégis személyes.

A színész új közösségbe csöppen

– Egyrészt izgulok a bemutató miatt, másrészt óriási lehetőség ez a szerep. Nagyon boldog vagyok, a próbafolyamatot végig élveztem, nagyon szeretem a kollégáimat – nyilatkozta Sallai Nóra, aki azt vallja, hogy egy színésznek jót tesz, ha minél több társulatot megismer. A 27 éves művész a debreceni és a Karinthy Színház után választotta a szegedit. Gáspár Tibor ugyan az állandó társulatok híve, ám úgy gondolja: fenntartja a frissességet, ha a színész új közösségbe csöppen. „Ha megharcol önmagáért és a szerepért, az mindig igazi, friss dolgokat hoz ki egy társulatból és a vendégből is.”