Onnan az 1940-es évek elején Kaposvárra hívták primadonnának, ott játszotta el A cirkuszhercegnőben, A mosoly országában, a Cigányszerelemben első főszerepeit. Latabár Kálmán volt a kedvenc partnere. A János vitézt Palló Imrével énekelte, akinek annyira megtetszett a hangja, hogy benevezte egy operaversenyre. A Lakmé Csengettyűáriáját adta elő a Zeneakadémia nagytermében – elnyerte vele az első díjat.
1948-ban szerződött Szegedre, a színház társulatának tagjaként teljesedett ki művészi pályája. A matyó lakodalmas szocialista téesz-operettben, Vincze Ottó Boci, boci, tarkájában figyeltek fel rá. Azt írta a kritikus: remekelt Lagzis Erzsa szerepében. Idős korában is büszkén mesélte, hogy a Lili bárónő premierjére húsz szál piros rózsát kapott Huszka Jenőtől.
Az ’50-es és ’60-as években Szeged egyik legnépszerűbb primadonnájaként ünnepelték. A Csárdáskirálynő Cecíliája volt a kedvenc szerepe, sokszor elénekelte a Hajmási Péter, Hajmási Pált.
Operettek, zenés játékok mellett néhány operafőszerepet is kapott, többek között a Don Pasquale Norináját is elénekelte.
1979-ben ment nyugdíjba, azóta második férjével visszavonultan élt. Nem járt színházba, inkább rejtvényt fejtett és olvasott. 2010 májusában a társadalmi kuratórium neki ítélte oda az önkormányzati kitüntetéssé lett Dömötör-életműdíjat, amit könnyekkel küzdve vett át Botka László polgármestertől a nagyszínházi gálaesten.