Barnák Lászlóval beszégettünk

Pénteken adták át a Magyar Kultúra Napja alkalmából az önkormányzat díjait. Kölcsey-éremmel tüntették ki Barnák Lászlót, a Szegedi Nemzeti Színház művészét.

–    A díjat azzal nyújtották át, hogy széles körű színházi tevékenységem elismeréseként tüntetnek ki.  Sok mindent csináltam az elmúlt években Szegeden: játszottam, rendeztem, tanítottam, tantermi előadásokat hoztam létre. Első rendezésem a Hal a zacskóban című független produkció volt, amit abban az évadban állítottam színpadra kollégáimmal, amikor ide szerződtem. Ezzel kezdődött partizán-akcióim sora.  Ez a produkció rögtön meghívást kapott a Vidor Fesztiválra, Nyíregyházára.  Tasnádi Csaba, a fesztivál igazgatója épp itt rendezte a Balta a fejbe című darabot, látta az előadást és azon nyomban lecsapott rá. Ezután jött létre az Antigoné című osztálytermi előadás, ami izgalmas kihívást jelentett, hiszen direkt tantermi körülmények közé készült. Ezzel az előadással eljutottunk Makóra, Szentesre és még Sopronba is. Még mielőtt a balett-terem hivatalosan is játszóhellyé lépett volna elő, megrendeztem benne a Rejtőzők című darabot. Körülbelül ezzel egyidejűleg kezdtem tanítani a Kelemen László Színitanodában. A MASZK elnökségi tagjaként részt vettem korábban a tanoda vizsgáin. Egy ilyen alkalommal kerestek meg, majd ezt követően három évig foglalkoztam a fiatalokkal. Az első hivatalos színházi felkérésem – mint rendező – a Dömötör-gála volt. Azóta még hármat rendeztem, egyet Toronykőy Attilával közösen.  Mindeközben Budapesten vezettem egy kurzust a Shakespeare Színészeti Akadémián. Ez azért érdekes, mert az intézmény korábban Harlekin Színház néven működött, ahol gyerekszínészként léptem fel. További tantermi előadásokat is készítettem rendezőként úgy, hogy kollégáimmal együtt játszottam is ezekben valamint én szerveztem az előadásokat is. A Nyugatponthu-t szerkesztettem is, a romeo.es.julia című osztálytermi darabot pedig öt különböző fordításból állítottam össze.   

 

Úgy jöhettek létre a tantermi produkciók, hogy a Szegedi Nemzeti Színház támogatásával pályázatokat írtam és nyertem a Nemzeti Kulturális Alapnál. Közben elkezdtem dolgozni a Szegedi Keresztény Roma Szakkollégiumban, ahol művészeti műhely vezetőként foglalkozok egyetemistákkal.  Velük készült a Velencei kalmár című előadás, melyet egyszer a Kisszínházban, egyszer pedig a Kisszabadtérin mutattunk be az ökomenikus fesztivál keretén belül. Szeptembertől a Tömörkény István Gimnáziumban tanítok színészmesterséget a táncosoknak. Emellett óraadó vagyok a Premier művészeti iskolában is. A Szegedi Nemzeti Színház nagyszínpadán rendeztem két mesét: a Mátyás meséket és a Rózsa és Ibolyát. Az utóbbi először került élő szereplős előadásként színpadra, hiszen korábban csak bábelőadásként volt látható. Izgalmas kirándulásként a Korzó Zeneházban mutattam be a Másikember című kortárs sci-fit, ősbemutatóként. A Városháza udvarán az IH Rendezvényközpont Nyári Kavalkád programjában megrendeztem a Grönholm-módszert és a Képeslapok a takarásból című darabot. Az egyetemmel közösen hoztuk létre a 12 dühös embert, ami rendkívül izgalmas feladatnak bizonyult. Nagy kihívás volt jogi pályán dolgozó emberekkel és joghallgatókkal létrehozni egy igazi színházi estét. Egyetlen színművész volt közöttük: Fekete Gizi. A szereposztásnál azt tartottam szem előtt, hogy a személyiségükkel találkozzon a rájuk osztott karakter. Az előadás sikerének bizonyítéka, hogy Budapesten a Játékszínben négy teltházas előadást játszottunk belőle. A Pinceszínházban is dolgozok. Tavaly a Házasságlevelet, idén pedig a Prahot rendeztem meg. A legtöbb előadásban kollégáimmal dolgoztam együtt, akadnak olyanok, akikkel több produkcióban is, de a nem professzionális játszókkal való munkában is rutint szereztem. Nem tudok unatkozni, a színház minden területe nagyon izgat. Tősgyökeres budapesti vagyok, mégis úgy döntöttem, hogy albérletemet saját lakásra cserélem, és végleg leköltözök Szegedre. Úgy gondoltam, itt is megtalálnak majd a lehetőségek.