Izraeli-holland gyermek a Baby Boy

Uri Ivgi és Johan Greben koreográfuspáros Szegedi Kortárs Balett számára megálmodott új darabja, a Baby Boy látványvilágában, témájában is erősen kapcsolódik napjainkhoz. Megjeleníti a háborúk, a kirekesztettség, a szegénység fájdalmát.
Az izraeli–holland koreográfuspáros, Uri Ivgi és Johan Greben második közös produkciója a Szegedi Kortárs Balett-tel szerelemgyerekként született – nem tervezett, mégis magával ragadó a Baby Boy. Megragad azzal, hogy a valóságunkat állítja szembe velünk vörös bonbonos dobozba zárva.

– Nem a politikát mutatjuk be, hanem azt, ami a világunkban történik, ez önmagában kötődik a politikához
– magyarázza Uri Ivgi. – Használunk politikai jelentésű képeket és szimbólumokat, mint például a béke jele. A gesztusok, képek által ébresztjük rá a nézőt, miről van szó éppen.
– Nem a fogalmak pontos kifejezésére törekszünk, hanem a megjelenítésükre a testek nyelvén – mondja Johan Greben. – Sokszor nem is tudatosan használunk egy-egy mozdulatot. Csak érezzük, hogy ez jelenti a békét, ez a háborút, ez a határokat, ez pedig a menekülőket.
A Baby Boy témája annyira aktuális, hogy nem lehet általános igazságot kijelenteni róla. A koreográfusok is csak azt tudják megjeleníteni, amit ők érzékelnek. Jellemző eszközük az erős fizikalitás, amely egyben olyan lágy dolog kifejezésére is alkalmas, mint a béke.

– A mi nyersanyagunk a test, úgy szobrászkodunk az emberekkel, hogy végül egy képet kapjunk belőlük – állítja párhuzamba Johan Greben a táncot a képzőművészettel. – Rengeteg mondanivalóval bíró állóképet kreálunk. Érdekes feladat úgy láttatni valamit, hogy közben alig van mozgás. Úgy alkotjuk meg a kompozíciót a testek tömegéből, mintha festők lennénk.

– Ebben a darabban nem egyedül szólalnak meg az emberek – jellemzi Uri Ivgi. – Az benne a cél, hogy együtt tartsuk a közösséget, és ez a technika, a fizikalitás más, mint amit a szegedi társulat
megszokott. A próbafolyamat emiatt fárasztóbb és nehezebb lehetett, sokat kértünk tőlük.

A nehézségekért kárpótolta őket az érzés, hogy olyan Szegedre jönniük, mintha hazatérnének. Örömmel dolgoznak együtt olyan képességű társulattal, mint a szegedi együttes. Közös munkájuk eredményét a Műpában tartott premier után március 18-án a nagyszínházban a szegedi közönség is megismerheti – a fájdalmainkat egy bonbonierre-ben.

Délmagyarország
2016.03.07.
F. Szalai Anna