In memoriam Tóth László

IN MEMORIAM  
Tóth László  Színházi Öltöztető

Próbálunk észhez térni, feldolgozni, ami fel nem dolgozható. Harminchárom év. Krisztusi kort engedett a gondviselés, hogy örömet szerezz e földön.

 

Színházi emberré váltál, akartad Thália szentéjét teljes erőddel.

 

Te nem megéltél a színházból, a színháznak éltél.  Mindegy volt könnyű, vagy nehéz munka,
csak szolgáld a művészetet, segítsd a háttérmunkát.  Erőd teljében elszegődtél színházunkhoz öltöztetőnek. Mosni, vasalni, varrni, jelmeztárat rendezni, talpalni fel s alá nem férfimunka, női hivatás. De hamar véreddé vált. Segíteni mindenáron, művészek között élni, gondozni a nézők elől rejtett kiszolgáló apparátust.

Közhely, a sors a legnagyobb rendező. A mai rohanó, megterhelő világunkban, minden héten búcsúznunk kell színésztől, énekestől, művésztől, kollégától. Odafenn szükség lett rád. Kevés az öltöztető, a sok legendának rád van szükségük. Várnak. Sok a jelmez, nem bírják segítséged nélkül Lacikám.  Rendet kell rakni az égi jelmeztárban, vasalni, jelmezt igazítani, gombot varrni, gyorsöltözni. Tudom egyszer, mi is megyünk utánad. Ott nálad jó kezekben leszünk a fényes csillagöltözőkben.

Legyen könnyű az utad, kívánunk Neked seregnyi mennyei produkciót. Szép és ragyogó munkát a szivárványfényű Színházakban.

Somló Gábor