80-ik életévében elhunyt Csizmadia László Színművész
Drága Laci! Csizma! – mert így becéztünk, kollégák, ismerősök, barátok, rajongók.
1968-tól, 1986-ig voltál a Szegedi Nemzeti Színház ünnepelt művésze. Számtalan operett, és prózai szerepben nyújtottál emlékezetes alakítást, varázsoltad el énekhangoddal, eleganciáddal kollégát, nézőt, ítészt egyaránt!
Magam 1985-ben ismertelek meg, a Viktória nagyoperettben játszhattam először veled egy színpadon. Magasra állítottad a mércét magadnak, nekünk is! Szigorú, lelkiismeretes, felkészült, megalkuvást nem ismerő művészt ismertem meg benned. Az örök kétkedőt. Tavaly, mindannyiunk örömére felkerültél Török Vera imádott, örökös partnernőddel a Sztárok falára, és köszöntöttek a Dömötör Gálán.
Azt mondtad nekem előző nap: ugyan, ennyi év után ki emlékezne rám? Bizony emlékeztek, Laci! Csillogó szemmel fürödtél a zúgó tapsviharban. Boldog voltál, simogatta lelked az újabb siker, mert érezted, tapasztaltad, hogy nem tűntél el a feledés homályába.
Gyászolunk! Ismét kitépett belőlünk egy darabot az elmúlás, üresebb lesz a színpaddeszka egy nagy csillaggal, bohémmel, cimborával. Hangod csillogása, alakításaid örökké tündökölni fognak emlékezetünkben! Legyen könnyű neked a föld, találkozunk majd, Barátom…
Somló Gábor
Színművész