Szabó Gabi és a Szegedi Nemzeti Színház előadása kapta a Vidéki Színigazgatók Egyesületének díját

Pipás Pista szerepében nyújtott alakításáért Szabó Gabinak ítélték a vidéki teátrumok budapesti fesztiválján a Vidéki Színigazgatók Egyesületének díját. Pozsgai Zsolt tanyawesternjét bérletszünetben újra műsorra tűzik a kisszínházban: szeptember 27-én és 28-án, valamint október 11-én és 12-én.
– Nagyon örültem a díjnak, mert azt gondolom, ez egy igazi szakmai elismerés, ami nyilvánvalóan nemcsak nekem szól, hanem az egész társulatunknak. A Vidéki Színigazgatók Egyesületének tagjai nagyra értékelték a szegedi társulat egységességét, együttműködését a színpadon. Mindenki nagyszerű alakítást nyújtott ebben a produkcióban – mondja a Pipás Pistát megformáló Szabó Gabi színművész, aki örül annak, hogy olyan alkatú művész, akire szélsőséges karakterű figurákat is lehet osztani.

– Nem pusztán ragyogó korombeli nőket, hanem ha kell, férfias nőt vagy – mint most a Karnyónéban – öregasszonyt is szívesen játszom. Nyitottan állok minden feladathoz. Volt már korábban is nadrágszerepem, még az 1990-es években a vígszínházi sátorban játszottuk Tony Kushner darabját, az Angyalok Amerikábant, amelyben a főszerepet alakító Lukács Sándor fiatal fiúszeretője voltam. Pipás Pista persze egészen más előadás; lehet rajta sírni, nevetni, gyönyörű dél-alföldi népdalokat lehet hallani. Ez a sztori a mi történetünk, a mi legendánk, hiszen ez a különös Viktor-Viktória a mi női betyárunk volt, itt élt Szegedtől pár kilométerre. Az előadás persze nem a valóság, hanem egy színdarab, amit Pozsgai Zsolt írt erről a figuráról. Igyekszünk az akkori ízeket, szagokat, tempókat, ritmusokat, érzelmi robbanásokat megmutatni. Úgy tűnik, sikerült, ezért mindenkinek ajánlom az előadást. Reménykedünk abban, hogy az érdeklődés kitart, és akkor nem csak négy előadást kell tartanuk ebben az évadban – fogalmaz Szabó Gabi, aki a Pipás Pistáról szóló meséket gyerekkorában a saját családjától hallotta először.
– Nagyapám az átokházi tanyavilág központjában, Mórahalmon volt postamester, neki is voltak sztorijai Pipás Pistáról. Sohasem fogom elfelejteni azokat az alkalmakat sem, amikor a valódi Pipás Pista ma élő rokonaival, leszármazottaival találkozhattam. Nemcsak Szeged környékéről, hanem még Budapestről is eljöttek megnézni az előadást. Örültek annak, hogy az elmesélésekhez hasonlatosan fogalmaztam meg a figurát. Azt hiszem, annál nagyobb elismerést, hogy a nézők ráismernek valakire a saját családi legendáriumukból, nem is kaphat egy színésznő.

Délmagyarország
2013.09.21.