A FINÁLÉ FESZTIVÁL május 21-i programja: Prah

PRAH – tragikomédia egy kakaósdobozban

PATAKI ZOLTÁN

A Csiky Gergely Állami Magyar Színház idei második bemutatójának semmitmondó címe: PRAH. Spiró György vígjátékának nézője egy lerobbant bányavidéki szoba-konyhás lakásba kukucskálhat be, ahol a háziruhás NŐ, Szász Enikő megszokott rutinmozdulatokkal éppen krumplipaprikást főz.

A hamisítatlan konyhaszagot árasztó jelenet közepén betoppan a FÉRFIt alakító, ócska melegítőbe és pólóba öltözött Dukász Péter, a nagy hírrel: megnyerték a főnyereményt, ötösük van a lottón! „Az emberben, ha egy váratlan fordulat következik be az életében, megjelenik a félelem, szinte leltárt készít, feltérképezi a vele történt dolgokat. Hőseink lebontják ízig-vérig az együtt töltött időt és az egy nagy titok, hogy ők hogyan birkóznak majd meg ezzel, vagy inkább saját magukkal – ennek a történetét látja a közönség" – mondja a darab rendezője, az újvidéki László Sándor. „Ez a szöveg kivételes gyöngyszeme a kortárs magyar drámairodalomnak, mert hihetetlen jellemábrázolások vannak benne és gyönyörű élethelyzetek, melyek összetett és fegyelmezett színészi jelenlétet követelnek meg. Komoly lélektani erőre van szüksége az embernek, hogy számot vessen az életével és ennek ábrázolásában Spiró nagy mester" – vallja a darabról a dramaturg, Gyarmati Kata. Albert Alpár díszlettervező kiváló ötlete: nemcsak a történet középpontjában álló nyertes (vagy vesztes?) lottószelvényt, hanem az egész életszagú, szegényes szoba-konyhát ábrázoló díszletet egy kakaós dobozba zárja.

Szász Enikő és Dukász Péter kiválóan megbirkóznak a komoly színészi feladattal: hitelesen alakítják a múlt nyomorúságában ragadt, alkalmi munkákból tengődő, az adósságokból ki sem látszó idősödő házaspárt, akik mint a mesebeli hármat kívánó szegényember, nem tudnak mit kezdeni a rájuk szakadt szerencsével. Spiró György precízen ábrázolja a rendszerváltás veszteseinek perspektívátlan életét, akiket munkahelyükről kirúgtak, vállalkozásukkal átvertek, adósságba hajszoltak, megbélyegeztek, a zebrán elgázoltak és ráadásul még sípcsonton is rúgtak. Ezek az állapotok generációról generációra szállnak. „Úgyse lesz belőlük semmi – mondja a Férfi a gyerekeikre utalva. – Még ha valami főiskolára bekerülnének is, akkor se. Ők is tudják. Fölöslegesek – mi is azok vagyunk -, az egész ország fölösleges…" Az egyetlen esély a túlélésre, a kilátástalanság kakaós dobozából való kiemelkedésre nem a nyertes lottószelvény, nem a pénz, hanem a szeretet, az őszinte emberi kapcsolatok – állítja a darab rendezője.

 
Nyugati Jelen
Forrás: http://www.tm-t.ro/hu/?page=piesa&pid=43&cronici=1