Csernay professzor életműdíjas

24. alkalommal adták át a Szegedért Alapítvány díjait a nagyszínházban

Az életműdíjat – Lapis András szobrászművész Szeged múzsáját jelképező kisplasztikáját – az alapítvány soros elnökétől Csernay László orvosprofesszor, a hazai nukleáris medicina megteremtője vette át.
A köztudottan opera rajongó professzor úrral Varsányi Anna készített interjút a kitüntetés apropóján.

-Gratulálok a Szegedért Alapítvány fődíjához! Kérem, meséljen arról, hogyan alakult meg az Operabarátok Egyesülete, ami szintén a professzor úr nevéhez fűződik.

-Pontosabban Gregor József nevéhez és az enyémhez. Én a nyolcvanas évek végén több német egyetemen jártam, mint vendégprofesszor. Mikor másodszor voltam Bonnban, alkalmam volt ellátogatni az operába – mert ugye ez a mániám –, és ott összefutottam egyik német kollégámmal. Említette, hogy tagja a bonni operabarátok körének, és meghívott az összejövetelükre, ahol megismerkedtem a vezetőséggel. Beszélgetésünk során kiderült számukra, hogy Szegeden is, ahonnan én jöttem, élénk operaélet folyik. Csodálkoztak, hogy ennek ellenére nálunk nincs az övékéhez hasonló szervezete az operakedvelő közönségnek. Így gondolkodóba estem, nem kellene-e Szegeden is létrehozni egy operabarát kört. Gregor József barátom épp akkor jött meg Amerikából, mikor én Bonnból. Ő is érdekes tapasztalatokat gyűjtött. Azt mesélte, hogy a Metropolitan Opera műsorfüzete úgy néz ki, hogy az első 10 oldalon olvashatunk a műsorról és a szereposztásokról, majd 30 oldalon keresztül, azok a személyek és szervezetek vannak felsorolva, akik támogatták az operaházat, vagy egy-egy előadás megvalósításához nyújtottak anyagi segítséget. Végeredményben közös tapasztalatainkon felbuzdulva, elhatároztuk, hogy megalapítjuk az Operabarátok Egyesületét. Mivel abban az időben Gregor József volt a Szegedi Nemzeti Színház operaigazgatója, ő hivatalosan nem alapíthatott semmilyen civil szervezetet, de maximálisan támogatott engem. Én lefordítottam a bonni operabarátok alapszabályait, amiket természetesen a magyar körülményekhez alakítottam. Majd összehívtunk egy gyűlést a színházban. Ez volt az a pillanat, amikor megalakult az egyesület. Az első megmozdulásunk a Varázsfuvola énekverseny megszervezése volt. Gémes Szilvia nyert Pamina szerepében, Miklósa Erika az Éj királynőében, Bátki-Fazekas Zoltán Papagenóéban. Ezek a fiatalok aztán lehetőséget kaptak, hogy fellépjenek a színház Varázsfuvola produkciójában egy-egy előadás erejéig. Így indult az idén 22 éves Operabarátok Egyesületének története.

-Nemcsak ennek az egyesületnek a tagja.

-Pesten a Wagner társaságnak is tagja vagyok. Ott épp a szegedi operajátszásról tartottam előadást. Ebből az alkalomból Bretz Gábor, Keszei Bori és Kónya Krisztina léptek fel.

-Sokfele járt a világban, és ahol csak tudott, operába ment.

-Eddig 47 operaházban jártam, és összesen 115 külföldi előadást láttam. Nekem egy operaházban az akusztika a legfontosabb tényező, ezért a bayreuth-i operaház az egyik kedvencem. Természetesen jártam a MET-ben, a Scalában, a Sidney-i Operaházban, a Palais Garnier-ban. A barcelonai Operaházról van egy kedves történetem. Egy európai kongresszus alkalmával épp ott jártunk a feleségemmel, mikor észrevettük, hogy a Ramblán hatalmas plakátok hirdetik a Turandotot Marton Évával a címszerepben. Kiderült, hogy előző nap nyílt meg az újjáépült operaház, és aznap a szponzorok számára tartottak előadást. Már csak olyan jegyet kaphattunk az ötödik emeletre, ahonnan a színpadból semmit nem lehetett látni. A nézőteret viszont igen. Én rögtön kiszúrtam, hogy a második emelet első sorában van két üres szék, úgyhogy a második és a harmadik felvonást már onnan néztük végig… El kell még mondanom, hogy életem első opera élménye a Lohengrin volt itt a Szegedi Nemzeti Színházban 1947. június 21-én Vaszy Viktor idejében. Ez indított el egyrészt az opera, másrészt Wagner irányába.

Veréb Simon fotói a március 9-i gálaesten készültek.