Szolnoki Tibor: A szegedi tradíciót szeretném folytatni

Szolnoki Tibor (56) színművész magántársulatának vezetőjeként szerzett 20 éves tapasztalatával pályázik a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatói posztjára. A szegedi tradíciót szeretné folytatni, csapatát a meghallgatáson kívánja majd megnevezni.
– Nem színészként jelentkeztem a színigazgatói pozícióra: 20 éve vezetem sikeresen az Operettvilág Együttes elnevezésű színházi magántársulatot egyedül, apparátus nélkül. Nemzetközi fórumokon jelenünk meg, rendszeresen visszahívnak bennünket. Karácsony és vízkereszt közt a bregenzi Festspielhaustól a stuttgarti Liederhalléig Ausztria és Németország nagyvárosaiban, koncerttermeiben A varázsfuvola című Mozart-operát játszottuk nagy sikerrel, ezért külföldről nyújtottam be a pályázatomat – így hiánypótlással kell majd néhány dokumentumot utólag beszereznem. A varázsfuvola-produkciónkban 90 tagú együttes vett részt nagyzenekarral, kórussal. 20 éves vezetői tapasztalatommal, tudásommal a szegedi közönséget szeretném szolgálni. Ne gondolja senki, hogy színészként szeretném majd önmagam megvalósítani! Kreatív vezetőként jelentkeztem a pályázatra – hangsúlyozza Szolnoki Tibor színművész, aki Szegeden kezdte a pályáját, és felesége, Zsadon Andrea is énekelt itt.

– Életem első szerepét még főiskolásként, a nagyszínház rekonstrukciója idején az ideiglenesen a szomszédos moziban működő teátrumban játszottam. A Bajadérban Király Levente tanított a szakma mesterfogásaira. Később a szabadtérin a Miss Saigon egyik főszerepét játszottam, majd együttesemmel az Egy éj Velencében című Strauss-produkciónkat mutattuk be a Dóm téren. A szegedi zenei hagyományokat, Vaszy Viktor munkásságát is ismerem és nagyra értékelem. Igazgatóként a szegedi tradíciót szeretném folytatni kreativitással, új módon. A szegedi operatagozat régi hírnevét szeretném ápolni, megújítani. Juronics Tamásnak és balettegyüttesének nemcsak tisztelője, hanem rajongója vagyok, ezért színigazgatóként mindent megtennék, hogy a munkájukat minél jobban elősegítsem és sikeressé tegyem. Mindegyik műfajt szeretném megjeleníteni, a pontos arányokat a közönség igényei szerint kell kialakítani. Ehhez meg kell ismerni a társulatot is. Nem kívánok túlzott mértékben vendégművészeket hozni, alapvetően a szegedi társulatra szeretnék építeni. Csak olyan új produkciót lehet műsorra tűzni, amelyhez a művészek rendelkezésre állnak és jó kedvvel vesznek részt a játékban. Semmit sem lehet erőltetni. Ausztriában és Németországban az elmúlt 20 évben azt tanultam: a kollégák egymásnak nem azt mondják, amikor egy bemutatón színpadra lépnek: „Egy kalappal!" , hanem azt: „Viel Spass!" – a kifejezés azt jelenti: Jó szórakozást! Sok örömet! Szeretném visszaadni a kollégáknak a játék örömét, hogy jókedvűen szolgálják a közönséget – fogalmaz Szolnoki Tibor, aki alkotói csapatát a meghallgatás alkalmával szeretné majd megnevezni.

– Természetesen a prózai tagozatnak egy főrendezőt szánok. A műsorterv kialakítása után az egyes produkciókhoz a megfelelő rendezőket kell hívni. Az első időszak az ismerkedésé: a kiírás szerint július 1-jén veszi át az új igazgató a pozíciót, de már a következő évad tervezésén közösen kell dolgoznia a régi és az új vezetőnek. A főigazgató feladata elsősorban a szolgálat, irányítás és a társulati tagok munkájának menedzselése, összehangolása. Logisztikában elég jó vagyok. Úgy gondolom, a prózai tagozatot a főrendező irányításával kell majd megújítani, ha erre szükség van. Olyan vonzó előadásokat kell létrehozni, amelyeket a közönség szeret. Háromszor annyi előadás ötlete szerepel a pályázatomban, amit a szegedi közönség szívesen venne, mint amennyi egy évadban színpadra kerülhet. Számtalan ötletem van, de semmihez sem szabad erőszakosan ragaszkodni, figyelembe kell venni a rendelkezésünkre álló erőket. Az erőforrások feltérképezésére elegendő egy-két hónap. Az operett klasszikusait tisztelem és szeretem, számos olyan Kálmán Imre- és Lehár Ferenc-darab van, amelyet Magyarországon még nem mutattak be. Ez a műfaj nem csupán a Csárdáskirálynőből és a Marica grófnőből áll; számtalan olyan operett van még, amit érdemes műsorra tűzni. Az opera és a musical esetében is a klasszikus hagyományokat folytatnám, nem kívánok egyenruhába bújtatott, géppisztolyos katonákkal operettet játszani. A közönség ezt nem szereti, márpedig a publikumnak kell színházat csinálni, őt kell kiszolgálni. A siker legjobb mutatója, hogy telt házzal mennek az előadások. Ha nincs telt ház, akkor rosszak a produkciók, rossz a műsorpolitika – véli Szolnoki Tibor, aki feleségével és a kiskutyájukkal Szegedre költözne, ha színigazgatóvá választanák.

Délmagyarország
2013.01.15.