Bérletezés a Szegedi Nemzeti Színházban…

…kezdőknek és haladóknak
A Szegedi Nemzeti Színház Jegyirodájában október 27-éig tart a bérletezés – a teátrum ebben a szezonban is számos kedvezménnyel, sokféle bérlettípussal várja a közönséget. Érdemes bérletet váltani, mert változatos a program, minden műfajban izgalmas produkciókat kínálnak. Egy 61 éve bérlettulajdonos színházrajongó és egy itt tanuló orvostanhallgató arról is mesélt, melyik előadásra kíváncsi, és bérlettel miért könnyebb.
– 11 éves korom óta folyamatosan bérletese vagyok a Szegedi Nemzeti Színháznak – mondja a 72 éves szegedi Klonkay Lászlóné, aki ifjúsági bérlettel kezdte még a Boldogasszony sugárúti gyakorlóiskola tanulójaként. – Tanáraink szerveztek be bennünket; mindig nagyon szerettem az irodalmat, és ott ragadtam a színháznál is. Amióta összeházasodtunk – ennek is már 52 éve –, azóta a férjemmel együtt járunk színházba. Régen az általános mellé operabérletet is váltottunk, az utóbbi években viszont már a bemutatókra szóló bérletet választjuk. Nem sznobizmusból, egyszerűen azért, mert szeretjük a telt házas premierek felfokozott, különleges hangulatát. Barátaink közül is sokan járnak színházba, de azt tapasztaljuk, hogy aki lemond a bérletről, az könnyebben kikopik, elmaradozik. Lehet ugyan jegyet is váltani az előadásokra, de bérlettulajdonosként valahogy jobban képben van az ember. Figyelni kell, hogy mikor milyen bemutató következik.
Bár Klonkay Lászlóné férjével minden évadban megvásárolja az idősebbek számára kényelmesebb, páholyba szóló bérletet, azokra az előadásokra is szokott jegyet váltani, amelyek nem szerepelnek a bérleti sorozatban. – Nagyon szeretem a stúdió-előadásokat, ezekből többet is szívesen néznék. Óriási élmény volt Görgey Gábor darabja, a Mikszáth különös házassága a kisszínház színpadán. Király Levente szinte kamaszként került Szegedre, én még emlékszem a kamaszos mosolyára, amit mostanában visszatérni látok. Fekete Gizi is régóta nagy kedvencünk. Úgy gondolom, szinte minden szegedi előadásban van valami, ami megfogja az embert, amiből lehet töltekezni, amiért érdemes elmenni. Örülök annak is, hogy a nyáron új szellőztetőrendszert kapott a nagyszínház, így remélhetőleg a legmelegebb tavaszi napokon is komfortosabb lesz – hangsúlyozza a színházrajongó hölgy, akinek a tavalyi bérletes előadások közül Keresztes Attila rendezése, a Hedda Gabler tetszett legjobban. Szereti a szegedi operaprodukciókat is, mert jó énekeseket hallhat élőben.

– Az idei kínálatból Juronics Tamás Rigoletto-rendezését várom legjobban, mert a korábbi Kékszakállú-produkcióját is nagyon szerettem. Remélem, hogy most is valami hasonlóan különleges, modern produkciót talál ki. Amikor nem változtatják meg a sztorit és a szereplők jellemét, akkor jók a modern operarendezések is. A La Mancha lovagja az egyik kedvenc musicalem, így azt is alig várom. A prózai előadások közül az Egerek és emberekre azért vagyok kíváncsi, mert a két főszereplőt, Borovics Tamást és Pataki Ferencet kiváló színésznek tartjuk, biztosan nagyszerű párost alkotnak majd ebben a darabban. Fontos az is, hogy minden évadban legyenek pesti vendégjátékok is, például Kulka Jánossal emlékezetes volt az Esőember. Régen sokat jártunk Pestre is színházba, ma már nemigen, ezért jó Szegeden látni legalább egy-egy vendégjáték erejéig a legtehetségesebb mai fiatal színészeket.

A bérleteket persze nemcsak az idősebbeknek, a fiataloknak is ajánlják. – Már tavaly is gondolkodtam rajta, hogy bérletet váltok, de most meg is tettem: Bajor Gizi-bérletet vettem, mert ennek a kínálata tetszett meg legjobban. Bár reál beállítottságú vagyok, számomra nagyon fontos a kultúra is; talán azért is, mert a nyíregyházi Kodály Zoltán Zenei Tagozatos Általános Iskolába jártam. Kossuth-díjas karnagyunk, Szabó Dénes keltette fel az érdeklődésemet az opera iránt; olyan zenei nevelést kaptunk tőle a kórusban, amelynek része volt a zenés színház is – mondja a nyíregyházi Halkó Evelin, a Szegedi Tudományegyetem másodéves orvostanhallgatója, aki szülővárosában is rendszeresen járt színházba.

– A szegedi kínálatból Füst Milán Boldogtalanok című darabját várom legjobban, de nagyon kíváncsi vagyok az ősbemutatóként színpadra kerülő új darabra, a Pipás Pistára is. A Rigoletto ugyan nincs benne a bérletemben, de arra majd jegyet váltok, mert azt gondolom, hogy az operairodalom alapdarabja, amit illik ismerni. Az én korosztályom kicsit idegenkedik az operától, nekem szerencsém volt, mert olyan énektanáraim voltak, akik belénk nevelték, hogy ez fontos és nagy érték. Jó lenne, ha sok olyan tanár lenne Magyarországon, mint Szabó Dénes; könnyebb lenne rávenni a fiatalokat, hogy színházba, operába járjanak. Szegednek óriási előnye, hogy itt operát is játszanak; szeretném ezt minél jobban kihasználni, amíg itt tanulok – fogalmaz Evelin, aki barátnőjének is színházjegyet ajándékozott a születésnapjára. Szeretnék majd megnézni a tavalyi nagy sikert, a West Side Storyt is, mert tavaly a vizsgaidőszak miatt lemaradtak róla.

Délmagyarország
2012.09.22.