Jubilál a szegedi színház hajszobrásza

Sztárportrék borítják a Szegedi Nemzeti Színház fodrászatának falait és tükreit – a legtöbb színésznek, énekesnek nemcsak frizurát készített, hanem jó barátja is lett Bodnár György, aki épp 40 éve a teátrum elhivatott háttérmunkása. Azt mondja: színházat csak megszállottsággal, alázattal érdemes csinálni.
– Kollégámmal most izgalmas feladatot kaptunk: A makrancos hölgy előadásai előtt két órán át maszkírozzuk a fellépő művészeket. Nagy kihívás, igazán szép munka – meséli Bodnár György, aki 1971. március 1-jén, 17 éves ifjoncként lett a Szegedi Nemzeti Színház fodrásza. Az elmúlt négy évtizedben temérdek produkcióban, legendás művészegyéniségekkel dolgozott együtt. Rokokó, romantikus vagy modern hajkölteményeit sokszor megcsodálhatta a közönség.

– Vasárnap Mórahalmon, az Aranyszöm Rendezvényházban Ördög Nóráék amatőr társulata a Liliomfit játszotta, és ottani segítségemmel közösen készítettük el a fellépők frizuráját. Már készülök az Álarcosbál felújítására is: sok a munka vele, ezért nagyon szeretem. A 40 éves jubileumot többször is megünneplem: a Szegedi Tavaszi Fesztivál részeként Elekes Zoltánék rendeznek beszélgetős zenés estet a Novotel Hotelben, ahola Budapesti Operettszínház négy kedves művésze lesz a vendégem: Erdős Borcsa, Teremi Trixi, Bozsó József és Jankovics József – sorolja a hajszobrász, akit májusban a Szegedi Közéleti Kávéház estjére is várnak.
– Vannak tehetséges fiatal kollégáim, akiknek igyekszem átadni a szakmai fortélyokat; annak idején én is sok mindent az idősebb kollégáktól lestem el. A színházi munkát csak rajongással, teljes odaadással lehet csinálni. Már én sem vagyok olyan megszállott, mint az elődeim voltak, a fiatalok pedig eleve nem így kezdik, inkább az évek során alakul ki bennük az elhivatottság – mondja Bodnár György, aki nemcsak nélkülözhetetlen színházi háttérember, hanem időnként színpadra is lép. A szegedi Tosca-produkció Te Deum-jelenete már évtizedek óta elképzelhetetlen nélküle.

– 14 éves koromtól felléptem statisztaként a szabadtérin is, majd a színházi kórussal. Az évek során megszeretett a társulat, Berdál Valikától Karikó Terézen át a mai sztárjainkig, Szonda Éváig, Vajda Júliáig sokakkal jó barátságba is kerültem. Világhírű énekesekkel, Komlósi Ildikóval, Marton Évával, Tokody Ilonával is dolgozhattam. A fodrász szempontjából az az ideális művész, aki elfogadja, engedi, hogy azt tegyük vele, amit a jelmeztervező és a rendező kér. Akkor végzem jól a munkám, ha az ő kívánságukat minél pontosabban teljesítem, és a művész is jól érzi magát a színpadon. A makrancos hölgyben Biancát alakító Erdélyi Tímeának például megcsináltuk azt a maszkot, amit kértek, de a haját már én komponálhattam meg. Amikor a művésznő és a tervező is elégedett volt, és megdicsérte, nagyon boldog voltam.

Egy húron pendülnek. – Gyurika számomra több mint egykori iskolatárs és jelenlegi munkatárs – régi barátság köt össze bennünket. Hosszú évek óta együtt dolgozunk, emlékszem, milyen nagyszerű frizurát csinált például, amikor a Pillangókisasszony vagy Nedda szerepét énekeltem. A jó színházi fodrász kincset ér, mert a hajnak éppúgy stílusosnak kell lennie, tökéletesen stimmelnie kell, mint a jelmeznek – mondja Vajda Júlia Liszt-díjas operaénekes. – Mivel jóban-rosszban együtt vagyunk a színházban, mindent meg tudunk beszélni: nemcsak a szakmai kérdéseket, hanem az élet dolgait is. Úgy is fogalmazhatnék: egy húron pendülünk.

Délmagyarország
2011.03.01.
Hollósi Zsolt