Meghalt Lukács Ervin

Csütörtökön, rövid betegség után, Budapesten elhunyt Lukács Ervin Kossuth-díjas karmester, az Operaház volt főzeneigazgatója, a Zeneakadémia professzora, a magyar zenei élet egyik legelismertebb személyisége, aki 1999 és 2002 között a Szegedi Szimfonikus Zenekar állandó vendégkarmestereként és művészeti tanácsadójaként városunk zenei életében is komoly szerepet játszott, emlékezeteset alkotott.
1928. augusztus 9-én született Budapesten. Amikor 1952-ben orvosi diplomáját megszerezte, már a Zeneakadémia karmesterképzőjén Somogyi László növendéke volt. 1957-ben lett karmester az Operaházban, ahol 1987-től 1990-ig főzeneigazgató, majd pályája végén Örökös tag és Címzetes főzeneigazgató lett. Nemzetközi pályafutása a Római Nemzetközi Karmesterverseny megnyerésével indult 1962-ben. A világ számos nagy zenekarát vezényelte Európán kívül Japánban és Amerikában, számtalan nagy sikerű lemezfelvételt készített. 1989-től a Zeneakadémia karmesterképzőjének élen állt, a magyar dirigensek generációit nevelte. Liszt-díjas (1965), Érdemes Művész (1974), Kiváló Művész (1983), a Bartók Béla – Pásztory Ditta-díj kitüntetettje (1994), Kossuth-díjas (1996). A Maestro címmel 2009-ben jelent meg a kötet, melyben pályájáról vall a rá jellemző bölcs derűvel. A Szegedi Szimfonikus Zenekar fejlődésében meghatározó volt a három évad, melyben rendszeresen dirigálta az együttest, a szegedi közönség is szívébe zárta. Aktivitását, művészi alkotóerejét a legutóbbi időkig megőrizte: az elmúlt évadban, immár 81 évesen is kitűnő kondícióban, energikusan dirigálta nagy élményt nyújtó szegedi hangversenyét. Távozása fájón nagy veszteség a magyar zenei élet, ezen belül a szegedi szimfonikusok és a közönség számára.