Szegeden szobrot állítanak Bánffy Miklósnak

Szegeden szobrot állítanak Bánffy Miklós (1873-1950) író, képzőművész, színházi szakember, politikus halálának 60. évfordulója alkalmából a Dóm téri Nemzeti Emlékcsarnokban. A szoboravatás 2010. június 5-én 17 órakor lesz.

A Szegedi Operabarátok Egyesülete 2010 januárjában beadvánnyal fordult Szeged Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalához, amelyben a Város engedélyét, hozzájárulását kérte Bánffy Miklós szobrának a Nemzeti Panteonban történő elhelyezéséhez. A szoborállítás terve már régebb óta megfogalmazódott Bánffy Miklós tisztelőiben és széles körű civil összefogás eredményeként megteremtették annak anyagi feltételeit. Szeged Város polgármesterének, Dr. Botka Lászlónak pártoló előterjesztését követően 2010 febr. 19-én a közgyűlés megtárgyalta és elfogadta a mellszobor kihelyezését június 5-én, Bánffy Miklós halálának 60. évfordulóján, s erkölcsi támogatásáról, segítségéről biztosította a kezdeményezőket az ügyintézésben és az avatási ünnepség szervezésében. Bátyai Edina, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatónője szintén örömmel fogadta a szoborállítás tervét, hiszen Bánffy kapcsolata Szegedhez és a Játékokhoz, az 1934-es 1935-ös első, nemzetközileg is elismert Tragédia rendezőjeként – őt is arra ösztönözte, hogy pártolja a kezdeményezést és a szoboravatási ünnepséget.

A kezdeményezőkről:

A Szegedi Operabarátok Egyesülete 1989-ben szerveződött, bírósági, hivatalos bejegyzést 1990 márciusában nyert, tehát egyike a rendszerváltást követően alakuló legelső civil egyesületeknek. Gregor József, a Szegedi Nemzeti Színház operatagozatának akkori igazgatója és Dr. Csernay László professzor nyugati mintára pártoló tagság, egyesület létrehozását kezdeményezték a szegedi énekművészet támogatására s az operai hagyományok ápolására. A Szegedi Operabarátok Egyesületének elnöke volt az elmúlt húsz év alatt Dr. Csernay László orvos professzor, Dr. Keszthelyi Béla gyógyszerész professzor, Dr. Telihay Lászlóné bíró, jogász. 2001 óta Dr. Gyémánt Csilla főiskolai docens, színháztörténész vezeti az egyesületet, amely napjainkban közel 200 főnyi tagságot számlál, s évente 10-12 zenés összejövetelt tart. Az alapcélkitűzésükhöz híven az Operabarátok támogatják a szegedi énekművészetet: fellépési lehetőségeket biztosítanak a Szegedi Tudományegyetem Magánének Tanszék hallgatóinak, népszerűsítik a Szegedi Nemzeti színház operaprodukcióit. Elismerésül és ösztönzésül évente átadják „Az évad énekese” díjat az arra méltó, legkiemelkedőbb művészi teljesítményt nyújtó operaénekesnek. Az egyesület, amelynek taglétszáma megalapítása óta folyamatosan növekszik, 2010-ben ünnepli fennállásának 20. évfordulóját. E kerek, ünnepi évforduló egyik kiemelkedő eseményének ígérkezik Bánffy Miklós szobrának felavatása és a tiszteletére rendezett emlékülés 2010. június 5 –én.

Gróf Bánffy Miklós szellemi rehabilitációja, a jeles író, képzőművész, színházi szakember emléke előtti főhajtás, szobrának a Szegedi Nemzeti Emlékcsarnokba kerülése széles körű civil összefogás eredményeként született meg. A szobor felállításának költségeit magánszemélyek, köztük orvosok, jogászok, tanárok, technikusok, nevezetesen Ambrus Gábor, Mohai Judit, Balogh Ernő, Deák Andrea, Gyémánt Csilla, Gyémánt Iván, Hajas Katalin, Jakucs János, Virágos Kis Katalin, Juhász Gábor, Csupity Magdolna, Miklós Tünde, Makra Péter, Péter István, Horváth Cecília, Szentkereszty Ákos, és Antal Réka felajánlásai fedezték. Balogh Ernő és Dr. Deák Andrea már 2008-ban elkezdtek tevékenykedni, az első felajánlók, majd szervezők között voltak.

A szobor öntéséhez, kivitelezéséhez önzetlen felajánlásokat kaptak a kezdeményezők: az öntőformához a szobrász, Strobl Alajos leszármazottainak közbenjárásával jutottunk. Az új öntvény kivitelezésében és a mészkőkonzol tervezésében Lapis András szobrászművész működött közre önzetlenül.

Ki volt Bánffy Miklós?

A rendkívüli életpálya tömör megfogalmazásához segítségül hívom Marosi Ildikó marosvásárhelyi irodalomtörténész – a leghitelesebb Bánffy szakértő – 1996-ban leírt sorait:

„Senki sem siet, legalábbis nem tudok nagyobb előkészületekről, hogy törlesztenénk valamennyit is abból az erkölcsi adósságból, amivel Bánffy Miklósnak, a regényírónak, novellistának, színpadi szerzőnek, emlékírónak, tanulmányírónak, festőművésznek, grafikusnak, könyvillusztrátornak, karikaturistának, díszlettervezőnek, színházszervezőnek, rendezőnek, politikusnak, diplomatának (az egyetlennek, aki rögtön Trianon után területet szerzett vissza Magyarországnak, nem is jelentéktelent – Sopront és környékét!), a mintagazdának és lótenyésztőnek, egyházi elöljárónak; ennek a varázslatos, ahogy magamban nevezem, bonchidai Prosperónak tartozunk. És még így sem merítettem ki az élet és alkotás területét, ahol Bánffy Miklós jelentőset cselekedett. Bánffy …nagyszabású alakja a mi szerencsés, és ugyanakkor szerencsétlenül pazarló Erdélyünknek…” de én hadd tegyem hozzá – nemcsak Erdélynek, hanem hazánknak is.

Nézzük csak dióhéjban életének jelentősebb mozzanatait. Kolozsvárt jogot végez, majd doktorál közgazdaságtanból, később országgyűlési képviselő, főispán. 1912-18 között az állami színházak (Operaház, Nemzeti Színház) főintendánsa, azonnal idehívja a világhírű orosz Gyagilev balettet, aki nyolc estén át kápráztatja el előadásaival a főváros közönségét és akiket Sztravinszkij is elkísér. Átépíti az Operaház épületét bravúrosan megnövelve a befogadóképességét, majd 1917-18-ban bemutatja többek között saját díszlet és jelmezterveivel Bartók Fából faragott királyfi és A kékszakállú herceg vára c. műveit és ezzel elindítja Bartókot a világhír felé. 1916-ban az utolsó magyar koronázás „főrendezője”, 1921 tavaszától 1922 végéig a Bethlen kormány külügyminisztere. Ez alatt az idő alatt különbékét köt az Egyesült Államokkal, Sopron és térsége tekintetében népszavazást irat ki – eredményeképpen visszakerülnek jelentős területek Magyarországhoz, felvéteti Magyarországot a Népszövetségbe. Közben színműveket is ír majd 1926-ban visszatelepül Erdélybe és felveszi a román állampolgárságot, az erdélyi szellemi élet vezére lesz (Helikon). Közben a kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank igazgatósági elnöke, Az Erdélyi Magyar Gazdasági Egylet sugalmazója, az Ellenzék c. folyóirat főrészvényese stb. A négy nyelven beszélő Bánffy sokat utazott, mértékadó európai szalonokban otthonosan mozgott, megjelenését is beleértve ízig-vérig européer volt. Igen kevesen tudják, kiválóan zongorázott, zenét is szerzett, kitűnő lovaspolojátékos és sakkozó volt.

Már a háború kitörésekor 1940-ben befejezi hatalmas regényfolyamát 5 kötetben Erdélyi történet címmel, ami nagy sikert arat. Annak egyik beteljesült tragikus jóslata, hogy féltve őrzött ősi családi fészkét, legszebb kastélyegyüttesünket a bonchidai Bánffy kastélyt pótolhatatlan nagy értékű műkincseivel, könyvtárával barbár módon kifosztják és felégetik.

1940-ben Észak-Erdély visszacsatolása óta a magyar felsőház külügyi bizottságának tagjaként mindent elkövet, hogy kimaradjunk a háborúból. 1943-ban tárgyal Mironescu volt miniszterelnökkel Sinaiában, majd titkosan Maniuval, közös, mindkét fél számára elfogadható álláspont kialakításáról országaik és Erdély jövője szempontjából. Mint tudjuk a tárgyalások megegyezés nélkül értek véget. A háború után még részt vesz a kolozsvári szellemi életben – 1946-ban egy színművét is bemutatják, megjelennek elbeszélései, részt vesz az Utunk c. folyóirat szerkesztésében.

Élete végén, miután hatalmas vagyonát elveszti 1949-ben betegen áttelepül Budapestre, ahol hamarosan 1950-ben eltávozik az élők sorából. Hamvai Kolozsvárott a házsongárdi temetőben nyugszanak.

Hatalmas életműve – sokak előtt még ismeretlen – és a mai napig nem kapta meg az őt megillető helyét szellemi életünkben, igen gazdag képzőművészeti, színpad és jelmeztervezői munkássága feldolgozásra vár – színművei 1946 óta nem szerepelnek a színházak műsorán. A napokban jelent meg Kolozsvárott összegyűjtött színműveinek kiadása a Polis kiadó gondozásában.

(Gyémánt Csilla)