Dömötör-díj Színházi Díjátadó Gála

Azt hiszem, hogy a Pálma Reklám Stúdió által, immár tizenegy éve alapított Dömötör-díj alapértékei ma is változatlanok. A díj alapvetően a közönség szeretetét és megbecsülését fejezi ki, s a szegedi művészek erre nagyon odafigyelnek, ezt rendkívül fontosnak tartják.

Amikor három éve a Dömötör-díj léte szponzorai visszalépése miatt komoly veszélybe került, Szeged város polgármesterének nagylelkű felajánlása kapcsán városi kitüntetéssé lépett elő, de szerencsére ilyen minőségében is megőrizte civil jellegét.

„Új vezetés, megújuló társulat, változó arculat, a repertoár új hangsúlyai. Bizsergető izgalom tölti el a társulatot a közönség várakozásit érezve. Meg tudunk-e felelni a felfokozott érdeklődésnek?”- írta Gyüdi Sándor, a Szegedi Nemzeti Színház új igazgatója a 2008/2009-es, ünnepi, 125. évad programfüzetének köszöntőjében.

A nézők várakozásai valóban felfokozottak voltak. Például a Reneszánsz év tiszteletére tervezett Goldoni Kávéházának, Machiavelli Mandragórájának bemutatója valamiféle reneszánsz életöröm, bizsergető erotika, bővérű humor jelenlétének képzetét kelthette a művelt közönségben.

Azután elindult az évad, s a közönség tapasztalhatta, hogy a színpadról nem a reneszánsz és a romantika, hanem mai világunk, Európa és Magyarország mély válságérzete néz farkasszemet a nézőtéren ülőkkel. Az átdolgozott klasszikus és kortárs drámák bemutatóin korunk rettegései, unalma, csömöre, idegbaja, kiábrándultsága „jött át” a színpadról.

Úgy vélem, hogy a színház művészei ezekkel az előadásokkal korunk visszásságait akarták olyan élesen felmutatni, hogy mindenki rádöbbenjen tarthatatlanságukra.

Szerencsére bőven akadt az évadban olyan pillanat, amikor a művészek teljesítménye, átélése maradandó élményekkel ajándékozta meg a közönséget. Igaz, sok közülük nem a Dömötör-kuratórium által elbírálandó produkciók közé tartozott. Szép volt például a friss Kossuth-díjas Juronics Tamás „jutalomjátéka”, a mesejátékok üdítően modern feldolgozása, a 125. éves évfordulón a szegedi egyetemisták éjjel bemutatott Mándy-adaptációja, a temperamentumos José Cura újabb „feltűnése”, a jövő évben elbírálandó modern opera-látomás, a Faust elkárhozása, s sorolhatnám tovább az emlékezetes teljesítményeket.

A Dömötör-díj társadalmi kuratóriuma idén is jó szívvel tett javaslatot az Életmű-díjra, s az egyes kategóriák díjazott művészeire. Utóbbiak esetében mi is kíváncsian várjuk, hogyan döntött a közönség.

Végezetül a XI. Dömötör gála, a 2009. évi díjak átadása előtt kívánom a városnak, hogy továbbra is őrizze meg a Dömötör-díj civil jellegét, kívánom a színháznak, hogy maradjon meg a Dömötör gálák frissessége és humora, kívánom a művészeknek, hogy őszintén tudjanak örülni egymás sikereinek.

S kívánom a közönségnek, tehát mindannyiunknak, hogy minden réteg találja meg a neki tetsző stílust és műfajt a szeretett szegedi színház jövőbeli műsorkínálatában.

Czenéné Vass Mária
a Dömötör-díj kuratóriumának
soros elnöke

http://www.domotordij.designer.hu/index.php?p=domotordij