Azért lehet őket felhasználni mindenfélére, mert nagyon is bennük van a maguk területén, hogy ugyanolyan gazemberségeket kövessenek el, és még nincsenek is ennek feltétlenül tudatában. Csak az világítja meg az eszüket, amikor elvesztik az eszüket, meg az életüket. Nem úgy, mint Richárd, aki egy percig nem gondolja, hogy amit csinál, az rendben van Isten és ember törvénye szerint. A Richárddal szemben felsorakozók úgy vélik, joguk van erkölcsileg felháborodni, de amikor ők voltak kivételezett helyzetben, akkor ugyanúgy eltaposták, megölték, megölették a másikat. Indokuk: csak úgy tudják megvédeni az érdekeiket, ha elteszik láb alól a másikat, mert annak az az érdeke, hogy őt tegye el láb alól. Nagyon kézenfekvő, mindennapos érvrendszer. Látjuk a csupasz érdekeket. Attól válik közüggyé, hogy mégiscsak nagyobb a felelősség, hogy nem egy lakásról van szó, hanem egy országról, ahol emberek élnek. Akik félnek, és akiket a félelem mozgat. Sunyítanak. Sunnyognak. Tele rossz tapasztalattal, ami szintén indok a nem cselekvésre. Mi ezzel tudunk azonosulni. Azt gondoljuk, hogy velünk nem történhet meg. Ne gondoljuk! Emberi viselkedésformákat látunk, amiből magunk számára is levonhatunk valami tanulságot, még ha nem követjük is, helytelen módon.
A III. Richárd története a Rózsák Háborújának utolsó állomása. A York-ház győzelmével békekorszak ígérkezik. IV. Edward király kisebbik öccse, Richárd unatkozik. A háborúban kitűnt bátorságával, vakmerőségével, de békében torz külsejével – születési rendellenesség – nem lát megfelelő terepet képességeinek. Úgy dönt, újra harcba száll, ha nem is nyíltan, ezúttal a saját családjával. Célja a trón megszerzése. Aki útjában áll, azt eltakaríttatja. Elég jól ismeri az embereket, az emberi természetet, kedvére játszik velük. De amikor megszerzi a hatalmat, elveszti játékosságát. Félteni kezdi a hatalmát. Az ezután elrendelt gyilkosságok mindenkinek megakadnak a torkán. Neki is. Egyetlen igazi ellenfele van – a saját lelkiismerete. Az gyengíti meg. Azért tudja legyőzni az új trónigénylő. bármennyire csábít is az analógia, hogy Richárdot a közelmúlt vagy akár a jelen diktátoraival azonosítsuk, mégiscsak van egy döntő különbség: hogy ő tudatában van az erkölcsi világrendnek. Tudatosan választja a rosszat. Nem gondolja, és nem hazudja jónak.”
Rendező: Zsótér Sándor
Szereplők:
IV-dik Edvárd király: Friedenthal Zoltán
Edvárd, walesi herczeg, a király fia: Pallag Márton
Richárd, yorki herczeg, a király fia: Bödők Zsigmond
George, clarencei herczeg, a király öcscse: Pallag Márton
Richárd, glosteri herczeg, a király öcscse: Balázs Zoltán
Buckingham herczeg: Kádas József
Rivers gróf, a királyné fivére: Bödők Zsigmond
Dorset marquis, a királyné fia: Pallag Márton
Hastings lord: Fila Balázs
Stanley lord: Pallag Márton
Sir Richard Ratcliff: Fila Balázs
Sir William Catesby: Márkus Sándor
Sir Robert Brakenbury, a Tower hadnagya: Fila Balázs
A londoni Lord Mayor Wiltshirei sheriff: Friedenthal Zoltán
Erzsébet királyné, IV-dik Edvárd neje: Huszárik Kata
Margit, VI-dik Henrik özvegye: Márkus Sándor
York herczegné, IV-dik Edvárd, Clarence és Gloster anyja: Tankó Erika
Lady Anna, Edvárd walesi herczeg özvegye: Szilágyi Ágota
Irnok: Szűcs Péter Pál
1. Gyilkos: Márkus Sándor
2. Gyilkos: Friedenthal Zoltán
Dramaturg: Ungár Júlia
Díszlettervező: Ambrus Mária
Jelmeztervező: Benedek Mari
Zene: Szűcs Péter Pál
Produkciós vezető: Balázs Katalin