IV. SZEGEDI PASSIÓJÁTÉK
Nikosz Kazantzakisz - Keserű György SchP: AKINEK MEG KELL HALNIA
GRIGORISZ ATYA: Keserű György SchP
HADZSINIKOLISZ: Lantos Csaba
PATRIARCHÉÁSZ: Bohus Gábor
MIKHÉLISZ: Zsibók Márk
LÉNIÓ: Kispéter Anett
MANOLIOSZ: Sipos Márk
JANNAKOSZ: Kajári Ádám
JUSZUFKA: Szunyog István
KOSZTANTISZ: Ótott Ferenc
KOSZTANTISZNÉ ASSZONY: Tóth Judit
PANAJÓTISZ: Kiss Gergely
LÁDÁSZ: Jászfalusi Péter
AGA: Németh Janó
BRAIMKA: Szunyog Máté
KAPITÁNY: Tóth Bandi
FÓTISZ ATYA: Olasz Csaba
ELSŐ KATONA: Pár Zoltán
MÁSODIK KATONA: Noé Benedek
KÉPMUTOGATÓ: Szucsán Bettina
SZARAKINAI MENEKÜLTEK: Béni Dóra, Joó Magdi, Kohlmann Márta, Kovács Anita, Nagy Mariann, Noé Veronika, Nyúzó Eszter, Szunyog Detti, Szunyogné Icu
DRAMATURG: Pásztó András
LÁTVÁNY: Pipei Borbála
HANG: Pétervári Lajos
PRODUKCIÓS VEZETŐ: dr. Thorday Attila plébános
RENDEZTE: Kaj Ádám
„Majdnem kétezer év telt el, de azóta is újra meg újra keresztre feszítenek. Mikor jössz úgy a világra, Uram, hogy ne feszítsenek meg többé, hogy örökre köztünk maradj?”
A történet egy anatóliai görög faluban játszódik az 1920-as években. Húsvét táján összeülnek az elöljárók. Nagy gondban vannak: a következő évi passiójáték szereplőit kell kijelölniük. Sok vita után Krisztus szerepét Manolioszra, a fiatal pásztorra bízzák. Manoliosz és társai – az apostolok, akik között ott van a földesúr fia is – őszinte szívvel, nagy elmélyüléssel készülnek szerepükre. Ám Krisztus eme igazi követői akaratlanul is szembekerülnek az emberi gonoszsággal. Fellépésük drámai eseményeket von maga után, melyek során mindenki megmutatja igazi arcát. A darab sok aktualitást tartalmaz: a drámai bonyodalmat egy menekültcsoport érkezése készíti elő. Ezek a menekültek azonban keresztény görögök, akiknek otthonát a török milíciák dúlták és égették fel. Jóllehet, a történet fikció, mégis kísértetiesen egybecseng a törökök által elkövetett örmény genocídium tragikus eseményeivel. Azonban még a történelmileg olyannyira terhelt XX. században is ott a megváltás, a feltámadásba vetett hit. Mert Krisztusnak meg kell halnia, hogy harmadnapon föltámadhasson. „Et resurrexit tertia die.” Ahogy a darab szereplői, mi is ebbe kapaszkodunk. Hiszen minden tragédia mögött ott a végtelen kegyelem.